lombtalan gesztenyefa áll
ablakomra dőlve,
görbe ágain az esti halál
fészkelődik körbe
ma már nincs miért élni
a temetetlen föld fölött
gyászba öltözött varjak
várnak hótakaróra
már kora reggel óta

állok az ablak előtt
múltam zöld virulása
szürkébe öltözött
kifakult emlékeim
nem nyitnak ajtót
az életre már
rájuk is elmúlás vár
ha egyszer elköltözök

De még virradhat a reggel
majd megnézem
felébredtek- e a gyermekek
asztalra készítem reggelijüket
forró teát, kiflit, tejet
vajaskenyeret
Azután átlépegetek a küszöbön,
amolyan fáradt, öreges léptekkel
és elmegyek.