| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Katonák asszonyai Ideje:: 12-09-2007 @ 06:25 pm |
|
|
|
|
Ketten állnak nők az autó mellett. Négyen jöttek vele, ketten mennek vissza. Az egyik kis fiatal, épphogy húsz elmúlt, még iskolába jár. A másik egy már idősebb, huszonhét éves. Egyvalami köti össze őket: mindketten párjukat búcsúztatják. Katonákat, akik külszolgálatra mennek. Egy olyan országba, ahol egyre puskaporosabb a levegő.
Az idősebb, aki már harmadszor csinálja ezt végig lopva nézi a fiatalt, vajon hogyan viseli, ám az fejét felvetve büszkén és látszólag minden nehézség nélkül, mosolyogva búcsúzkodik. Búcsúzik, ami pedig sosem könnyű. Sem másodszorra, sem harmadszorra.
Az idősebb felnevet, amikor meghallja párja zsebében megszólalni a telefon ébresztőjét, azt a borzasztó katonai fúvószenekar-zenét, aminek hangjára sokszor legszívesebben kivágta volna az ártatlan telefont az ablakon.
- Most már elzárhatod, kicsim.
A mellettük lévő pár is felvidul a jeleneten, oldódik a feszültség. Fullasztó ölelések, marcangoló csókok, egymás lapogatása, szinte összeroppantja a búcsúzó a másikat. Aztán az idősebb lány feladja párja hátára a jókora zsákot, még egyszer megöleli, megígérteti vele, hogy vigyáz magára, nagyon vigyáz magára. A fiatalabb is így tesz, és a két katona elindul a gyülekezőhelyre. A lányok beülnek az autóba – az idősebb megígérte, hogy hazaviszi a másikat – és becsukják az ajtót.
A fiatalabb vörös szemmel, sűrűn pislogva kérdi:
- Most már ér bőgni?
- Most már ér. Már nem látnak.
Szipogás, ügyetlenül elmázolt könnyek.
- Neked nem kell?
- Nem – mosolyodik el a kérdésen az idősebb, mert erről a pisilés jut eszébe, de arra gondol, neki vajon mikor fog „kelleni”. Talán este, amikor lefekszik és üres lesz az ágy mellette, vagy amikor először ébred egyedül. Vagy amikor ezt megörökíti? Nem tudja, nem is akar erre gondolni. - Nekem ez már a harmadik - fűzi hozzá.
- Nekem a második. Ő is volt már kinn egyszer, Amerikában.
- Aha.
- Nem akartam bőgni tegnap, ettől meg annyira ideges lettem, hogy hánytam.
- Az jobb. Azt hiszem azt jobban viselik, mint a bőgést.
Nevetnek mindketten. Kínjukban. Kikanyarodnak a laktanyából. Öt óra, kezd ébredezni a város. A fiatalabb lány sorolja, mennyi minden programja van az első várva várt szabadságig – reméli, hogy hamar eltelik. Vizsgaidőszak, síelés, miegyebek. Az idősebb arra gondol, hogy neki sajnos minden este egyforma, munkából haza, üres lakásba be. De nem baj, neki is annyi teendője van. Függönyt varrni, ízlésesen kicsinosítani az újonnan kapott lakást. Azért egy-két női összejövetel is becsúszik majd.
- Felírom a telefonszámod.
- Jó, én is a tiédet.
Csönd. Az idősebb a sorstárs vállára teszi a kezét.
- Fel a fejjel. És ha itt leszel Tatán és egyedül érzed magad, nyugodtan hívj.
- Rendben, foglak, azt hiszem. Szia...
- Szia.
A volánnál ülő elgondolkodva néz a kiszálló lány után. Olyan törékeny, olyan gyereknek tűnik, mégis milyen erős. És az oly ritka női szolidaritással arra gondol: szorít neki, hogy kibírja. Ki fogja bírni. Mert a nők erősek. És aki nem, itt megtanul az lenni. Mint ahogy megtanultak a katonák asszonyai szerte a világon. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 12-10-2007 @ 01:59 pm
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 12-09-2007 @ 09:07 pm)
Comment: Nagyon jó, borzongatóan jó lett. Puszi: Andi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: naiva (Ideje: 12-09-2007 @ 10:33 pm)
Comment: Hát én megtanultam... 2 évet töltött a férjem külszolgálatban... Nem az egyedül maradás a rossz, hisz jó esetben az ember nem marad egyedül, hanem a "nélküle" maradás. Nekem nagyon nehéz volt... De ami nem öl meg, az erősít! - szokták mondani.Jó az írásod, bizony ilyenek azok a könnyeket visszanyelő búcsúpercek... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: soman (Ideje: 12-10-2007 @ 08:23 am)
Comment: Mondanám, hogy profi helyzetkép, de ennél sokkal mélyebb érintésű írásod. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Rien25 (Ideje: 12-10-2007 @ 12:47 pm)
Comment: Köszönöm.
Fura, hogy mindig, mindegyik búcsú más...
most valahogy könnyebb, vagy a fene tudja, de ilyenkor meg lelkiismeret-furrdalásom van.
Ez van. :( :)
Köszönöm az együttérzést és a pozitív kritikát.
Rien |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Rien25 (Ideje: 12-10-2007 @ 02:05 pm)
Comment: Soman, nem maradt ki egy szó az észrevételedből? van ennél mélyebb, nem zet akartad írni?
Rien |
|
|
|
|
| Hozzászóló: soman (Ideje: 12-10-2007 @ 03:31 pm)
Comment: Mondanám, hogy profi helyzetkép, de ennél sokkal mélyebb érintésű írásod.
Megismételtem, egy percig töprengtem, hogy ugyan mi maradt volna ki. Aztán rájöttem, mire célzol. Nem, kedves Rien, nem maradt ki semmi, bár biztosan van ennél mélyebb érintésű írásod, de ez is nagyon ott van, majdnem nekem is lett egy könnycseppem tőle, amit magát keménynek mutató férfi módján utáltam volna rendesen, bár, ha belegondolok, én nem vagyok szégyenlős fajta, a könnyek nem mindig gyengeségre utalnak. Na, most már érted? :-) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Rien25 (Ideje: 12-10-2007 @ 03:42 pm)
Comment: Jahhhh, igen. Már aszittem direkt meg akarsz bőgetni... :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: kiralylany (Ideje: 12-10-2007 @ 08:15 pm)
Comment: Olvastalak. Katonás élmény hiányában itt most nem okoskodnék. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Netelka (Ideje: 12-10-2007 @ 09:19 pm)
Comment: Rien, csak okoskodásnak tűnne, bármit is mondanék, így inkább annyit: neki szarabb, ezért neked nem szabad elkenődni. Na jó, egy kicsit :) Egyébként is, ahogy írtad, ezer a dolgod: mire hazajön, szép legyen az a kecó :)) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Rien25 (Ideje: 12-11-2007 @ 08:30 am)
Comment: Szia Neti, ebbe nem trafáltál bele, mert sosem a kiutazóknak szarabb. Mert őket új környezet, új "élmények" várják, az itthon maradókat pedig ugyanaz- de a másik nélkül. De ezt ők maguk is mondják. Persze vannak kivételek. Az egyik barátunknak volt nagyon rossz, amikor ki kellett menjen, amikor még csak másfél hetes volt a kislánya.
Úgyhogy vannak ennél rosszabbak is, én csak ezzel vigasztalódom. :)
Rien |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Netelka (Ideje: 12-11-2007 @ 01:45 pm)
Comment: Nem a vita miatt, de nem hiszem, hogy nem annak a rosszabb, aki épp vásárra viszi a bőrét. És ebből a szempontból tök mindegy, hogy vagányságból, kalandvágyból vagy kötelességtudatból teszi. Azzal megy el, ahogy a bányász a mélybe. Ezért kell Neked talpon maradni, és úgy várni, elszántan, nem elkenődve, hogy visszajöjjön. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: piroman (Ideje: 12-11-2007 @ 02:27 pm)
Comment: Na, gondoltam: megint ír valamit a Dejó ügynök, én meg írok hozzá valami bődületes hülyeséget. De nem ment. Ritkán gondolok bele, hogy a nők szemszögéből milyen egy hivatásos szolgálat. Ráébresztettél, hogy bizonyos szempontból nehezebb is lehet, mint annak, aki gyakorolja. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: mickey48 (Ideje: 12-11-2007 @ 05:21 pm)
Comment: Egy pici símogatás a hajacskájára annak az idősebbnek...nem sokat ér ugyan, de ilyenkor, karácsony közeledtével azért minden apróság jól jöhet... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Rien25 (Ideje: 12-12-2007 @ 08:46 am)
Comment: Köszönöm, kedvesek vagytok.
Az a baj Neti, hogy ők tényleg kalandnak fogják fel, nem úgy, hogy vásárra viszik a bőrüket.
Erre csak én gondolok, ők már előre élvezik a tömegoszlatást, mintha az valami szórakoztató tevékenység lenne. Ja, és nem tudom, mennyit gondolnak komolyan abból, amit mondanak. |
|
|
|
|
|
