Mind kevesebb a jövő, egyre több a múlt.
S a Föld éjképző szerve beindult.
S minden lehullt, mint háborodott nő,
mint piros ernyő, a lótól megvadult.
S pörög, pörög veszettmód a Föld;
s mindent kitölt, s mindenből kihörög.
Egy perc tíz év... öt, s már látod ötven
év múlva mi lesz, vagyis a jövőt.
S már látod lent a gyér pusztaságot,
a sívó sivatagot, azt a két időszakos
vízfolyást, mint amputált végtagot;
látod, s érzed a bűzét, mert szagos.
S látod tevlón vágtatni dédunokád,
vágtában okád, vagy falatoz vasalón.
Mert újtuareg ő, szabad harcos,
bár kissé morcos, de rejti regő.
Mert ki- ki csap a gaz buckalakókra,
mert sápadt-hóka, de követi csapata,
kik szintén bizony hogy újtuaregek;
áldásom pata, óvjanak meg az Egek.
Mert vigyázz, vigyázz, ha kitevlózol Paksról,
ha nincs óvó oázis, s elkap a harci láz,
ha vérszomj paskol és három a fázis,
buckalakó cikáz, s elkap, ha nem vigyáz.
Ha nem érnél vissza, mikor lemegy a nap,
legyen fejeden kalap, mely a port beissza,
s a homokvihart túlélni, az az alap,
mert tudd: tiszta lap neked a Dunapart.
Mert itt a Te hazád: a Dunántúli dombság,
itt hajl' lomb rád, itt szült meg anyád,
amott a Tiszántúl a buckalakók hona,
ők vonókon zenebona, mely húrokon rándul.
De féltenem téged, jól tudom, nem kell,
ha tevlód ráz is, közelg Abony oázis.
Ha hő Nap is éget (vagy a 3 fázis),
kéznél van máris a jó daróclepel.
Jó daróclepellel csavarintsd körül fejed,
melled se feledd fedni egy Csepellel,
melyből a gépzsír penészlőn havaz,
mert jócskán avas, s ráspoly a sír.
Dögvészes medrét kerüld a Tiszának,
mert halni szánnak ott a cecelegyek,
mik akkorának látszanak, mint a hegyek,
melyek körbeölelik ezt a területet.
De rám ne hallgass, Te csak vágtass, vágtass!
Visszavár Paks, a jó öreg oázis.
Visszavár Dunántúl, vissza a 3 fázis.
Hős dédunokám, néked a combod se rándul! |
