Vérző sebek alján gennyed
Mikrobányi szennyek
A tüske kúpján
alattomosan támad
Riadó fehér vértestek!
Riadó! Rendet!
Harcoljatok, mint szívem
a sebet ejtő szavak ellen

Ezer lyukat döfködnek
lüktető hártyáján
e darab húsomnak
Kíméletlenek, kegyetlenek
S ha szorul a görcstől,
izma rándul
Óh, gőgös motor,
mint makacs öszvér,
ügy torpan meg
S infarktusa,
halál tusa,
egy újabb heg

Tüskés szavak, hegyetek
mérgező nyilak
Bitang hasítástok,
bikaszarvak
Leszegett fejjel,
habzó szájjal,
vérbe forgó szemmel
aprítanak
S az elme csak jegyzetel

Ott maradnak, míg tart,
míg a létben dobban
a sebzett
S az a híres emlékezet
tüskésen, akár az ékezet
Felkiáltó jellel
hirdeti,
Megbocsát,
de a tüske hegyét
megérzi
egy életen át

Herczeg Zoltán Mikebuda, 2006-01-03