Az idő színes, végtelen sodrában,
az állandó, végtelen mozgásban
ülök egyedül, higgadtan, szilárdan...
Szürke kis figura.

Itt ülök, de nem tudom, miért,
tennék, de nem tudom, hogyan,
sírnék, de nem sejtem kiért,
futnék, de nem tudom, hova.

Remény sincs, hogy sodródjak az árral.
A bizonyosság bús biztonságot ad.
Már tudom, nem érsz el semmit,
míg másra vársz, csak egyedül, magad.