Felhõket hajt szemed elõtt a szél
S elbújtatja elõled a fényt
Lassan a szürkén úszó köddel
Szíved nehezebb lesz egy felhõvel
S beborul az ég.
Fejed ködbe, szíved felhõbe vész
Álmaidat újra várod
S, hogy hova tûnt az ifjúságod
Bár keresed, de nem találod
S dörögni kezd az ég.
Viharvert vagy, s nem bízol már
De pillanatnyi baj pillanat alatt száll
S ha felnézel az égre
Visszagondolsz a tavasz melegére.
Egy kövér esõcsepp könnyé válik arcodon
Õszi esõ ez.
Vihart kavar lelkedben
De a nagy port elfújja a szél
S hiába zúg kívül az orkán
Belülrõl nyugodt, s hófehér a tél. |
