Mert szomorú az, ki a titkokat nem érti s gyertyafénynél, félhomályban sírja ki a vágyait, az értetlenség nevetése sérti, mert szavában, mosolyában mutatja az álmait.
*
Jövőnk depressziója örökségünk. Félve bár, de a halált várjuk s háromdimenziós világunk pusztulásán bárgyún röhögünk.
*
Meztelenséged, mint a Nap: Elvakít és élni enged. Ha tükörben nézed magad engem mutat majd a szemed.
*
Ketten vagyunk egy. Szerelmünk kinyílt rózsa. Már öregszünk és veszekszünk, de értjük egymást, egymás tettét, egymás szavát, s mint a gyertya fénye, oly világos: Együtt öregszünk meg.
*
Kint hull a hó, selymesen, puhán, mint szép leány testéről hull le a ruha, ha szerelmének mutatja titkait.
*
Tudásunk, mint szomorúság ül arcunkon s a kemény nap után, mikor pihenésre vágyunk, gondolkodunk s csak forgolódunk az ágyon: Igen, csak ilyenkor hasogat az akarásunk!
*
A részegség bambán vigyorog. Koporsóinkat faragják a szentek. Az utcasarki pléh-krisztusok vigyázzák helyettünk a rendet.
|