Más világ
Lovaskürt szűrődik át az erdő páráján,
Indián csatakiáltás visszhangzik a harcos bárdján.
Patadobogás, mély dübörgés rezeg a földben,
Ahogy évszázadokkal ezelőtt vonultak a bölények.
Hosszú csordák rohantak végig a sárgára aszott prérin,
Mentek előre, nem volt akadály, nem volt mitől félni.
Ahogy végignéztem egy dombról a közeli erdősávot,
Számlálatlan állat pihent ott, tekintetük rám villogott.
Lustán hevertek a magas fűben, melyből téptek egyet,
Megrágták, s közben lankadatlanul környezetükre figyeltek.
Őrszemek álltak az erdősarkoknál, védték a csapatot,
Ha veszély közeledett, valamelyik mély bőgést hallatott.
Megmozdultam, az erdő zöldes fénysávvá mosódott,
Felhők rohantak végig az égen, a nap felkelt s lenyugodott.
Villámgyorsan követte egymást a nap és húga az éj,
S a bölények eltűntek, a prérifarkasok is, minden lény.
Hosszú számlálatlan fehérvásznas szekérsorok közeledtek,
Elmentek mellettem, sátrat vertek, s később újak jöttek.
Puskákat láttam megvillanni a sátrak mögött,
Találtam egy indián készítette nyilat, eltörött.
Visszafordultam az erdő felé, mely tekintélyesebb lett.
Árnyakat láttam közeledni a túloldalról a ködben,
Míg az erdő másik oldaláról egy izmos sentinel figyelt.
Jelt adott, s nyílzivatar zúdult a gonosz fehér emberre.
2003.11.21. 14:09:11
|
|
|
|
|
