Ismét elmúlt egy már sokadik, meghitt szép karácsony,
Elfogyott a töltött káposztám, a bejglim, és kalácsom.
De még frissen él a sok varázslatosan szép ünnepi érzés,
Talpamból, tenyeremből tűlevelektől szakadó kis vérzés.

Két csodás unokám ajándék-halmaztól elbűvölve állnak,
De szép játékok sokasága gyorsan roncs halmazzá váltak.
A méreg drága babák csillogó haja rohamosan elfogyott,
Kopasz fejjel nézik, a márkás autók kereke hogy potyog.

A klasszikus vasúti sínpályája nem illeszkedik egymásba,
A plüss macinak az első ölelés után szétmállik a varrása.,
Varázslatos szent estét bearanyozza unokáim ragyogása,
Az ezt követő két ünnep nap elég sok varrásra, javításra.

Kiapadt pénztárcám nézve a szilvesztertől már rettegek,
Kinyithatóak lesznek-e majd a kölyök pezsgős üvegek?
Hónapok óta spórolt pénzem elfogyott mind ünnepekre,
De éhező testem, és lelkem csak egyre várt, a szeretetre.

Nem kell most étel, ital, gyógyszerre sem maradt pénz,
Mindezeket feledteti a tőletek jövő szeretet, és nevetés...