Pára és zsúfoltság volt az egyszobás lakásban - ahogy mindig, hiszen öten laktak ott - egy középkorú házaspár kicsi gyerekeivel. Egymás mellett szorosan helyezkedtek el a bútorok, mellettük kiteregetve a száradó ruhák, szinte lépni sem lehetett. Derekukat-csípőjüket tekergetve jártak el egymás mellett a háziak, ha a szoba egyik sarkából a másikba akartak jutni, sokszor bizony egymásra mordultak, annyira nyomasztóan hatott a rendetlenség mindenkire, az, hogy alig találtak bárminek is helyet.

Az asszony éppen kilépett a fürdőszobából egy újabb adag ruhával, amit kézzel mosott ki. Nemrégiben a centrifuga is bedöglött, így a csepegő ruhákat jobb híján az erkélyre teregette. Éppen kifért a csöppnyi balkonra a sokadik szárító. Szépen el is rendezgette a fehérneműt, alájuk felmosórongyot és lavórt tett, hogy valamiképpen felfogja a lecsepegő vizet. Remélte, kint talán jobban száradnak majd.

De hamarosan kisebbfajta csődület támadt az utcán. Egy nő a ballonjára kapott a vízből, ahogy elhaladt az erkély alatt, ami egyáltalán nem hiányzott neki. Szidta a lakókat. Az alsó szomszéd is kiabált, ő a virágzó kaktuszait féltette a szennyes létől.

Az asszony gyorsan becsukta az erkélyajtót, és a tévéző család mellé ült egy pillanatra. Pont az a reklám ment benne, amit a legjobban utált. Egy csinos, negédesen mosolygó nő gyors kölcsönt ajánlott készpénzben horribilis kamatra, a segítő angyal szerepében tetszelegve. Legszívesebben megfojtotta volna.
- Hogy lehet a bajban lévő emberekről még az utolsó bőrt is lenyúzni? - gondolta magában. - Szerencse, hogy mi legalább nem tartozunk senkinek, főleg nem egy ilyen cégnek! 

Pár nap múlva eljött a születésnapja. Nem villanyozta fel túlságosan a dolog, hiszen sosem kapott semmit, mert nem volt rá pénz. Igaz, a gyerekek mindig készítettek neki valami szép kis apróságot, amit gondosan meg is őrzött, külön erre volt egy fiókja. Néha, mikor egyedül volt, elővette, és nézegette őket, jókat mulatott a humoros kis rajzokon, élvezte, ahogy az üveg gyertyatartón megcsillant a fény. De a mai napon a gyerekek egyedül adták oda az ajándékot, a férje nem volt sehol. Már estébe hajlott az idő, amikor csengettek.

A férfi a barátjával nagy csomagot hozott.
- Gyere csak, angyalom! - szólt a feleségéhez. Egy hatalmas nagy dobozt hozott, alig bírta átemelni a küszöbön a társával. Az gyorsan jó éjszakát kívánt és elviharzott.
- No, bontsd csak ki! - mondta a férje és átölelte a derekát. A nyakára egy csókot lehelt, és igyekezett felhőtlenül boldognak tettetni magát.
- Boldog születésnapot!

Az asszony bontogatni kezdte a csomagot. Nehezen boldogult a kartonpapírral és az azt összetartó műanyag szalagokkal. Végül sikerült kinyitni, meglátta az ajándékot. Összecsapta a kezét.
- Apukám, egy mosógép! - nagyot perdült a tengelye körül. - De hisz nekem még sose volt ilyen! Mától úriasszony leszek! - csípőre tette a kezét és mosolyogva húzogatta az elnyűtt, konyhaszagú pongyoláját. Aztán persze felhők kezdtek tornyosulni a homlokán.
- Mondd csak, Apa, miből vetted?
- Kaptunk egy kis jutalmat az üzemben - volt a kissé gondterhelt válasz. - De ne légy ünneprontó! Gyorsan beszereljük, és holnaptól akár moshatsz is.

Jó működött az új masina. Szinte élvezet volt vele a mosás, és az asszony is örült, hogy végre egy kicsivel kevesebb házimunka nyomja a vállát.

A férje viszont innentől kezdve érdekesen viselkedett. Ha csöngettek, nem engedte, hogy kinyissa az ajtót, maga ment ki, és kint a lépcsőn tárgyalt a titokzatos látogatóval. Ha a felesége kérdezte, ki kereste őket, mindig azt mondta, hittérítők. Na de minden héten? - morfondírozott magában a nő. - Annyi vallás nincs is, hogy minden hétre jusson a buzgó hívőkből egy-egy látogató.

Aztán egyszer egyedül volt otthon, amikor csengettek. Kinyitotta az ajtót, és nem túl barátságosan kérdezte meg az ajtóban álló negédes hölgyet:
- Kit keres?
- Kovács István itthon van?
- Nem, de nyugodtan mondhatja nekem is, a felesége vagyok.
- A múlt hónap elején férje 80 ezer forint gyorskölcsönt vett fel tőlem, készpénzben. A heti részletért jöttem.
Ijedtében rácsapta az ajtót, lerogyott egy fotelba és az ölébe ejtette a kezét.