Hiányzott talán egy dal,
itt még az elején,
de lehet, hogy nem is innen,
és lehet, hogy nem is kell.

Csak annyi, hogy miért is jöttem,
meg annyi, hogy miért vagyok,
mit akartam, mit is tudtam?
Mondtam néhány mondatot…? 

Leoltottam este a villanyt?
Betakartam, aki várt?
Adtam-e csókot,
űztem-e gondot,
nem többet, mint ami fájt.

Kellettem én is ebbe a filmbe,
voltam a képeken?
Szerettem-e és ha hittem,
láttam vajon túl a fényeken? 

Hiányzott pont egy dal innen,
a szívünk vadul ver még:
"hisz arra született az ember,
hogy szeressen – és szeressék.”