Már csak a nyár emlékei éltek Iza emlékezetében, de azok mindig szép gondolatok maradnak -még ha már el is múlt minden. Vagy még sem? Ki tudja. Az utolsó éjjen amikor még együtt voltak Tamás azt igérte, hogy csak rövid időre megy el. Elintézi még Obertsdorfban függőben maradt ügyeit és siet vissza. Ennek azonban már jó ideje. Lassan már közelít a karácsony és Tamás sehol. Lehet, hogy már el is felejtette. Talán még felesége is van, és ő csak egy laza nyári kaland volt. A kellemes emlékezés így lett egyre szomorúbb. Már szája sírásra görbölt, de könnyei elakadtak. Bánata valahogy nem tudott kitörni belőle. Csak feküdt az ágyon homályos szemekkel. Még szomorkodott egy darabig. Búslakodásának a zene vetett véget. Néhány borús gondolat miatt nem állhat meg az élet. Ezüst vasárnap van, az emberek boltból-boltba rohangálnak ajándékok után. A hó is gyönyörűen, hatalmas pelyhekben esik. Úgy néz ki idén talán fehér karácsony lesz. Jó lenne szerelmesen Tamáshoz bújni és együtt tölteni a szeretet ünnepét. Ez csak álom-gondolta Iza szomorúan. A valóság Tamás nélkül is egész jól alakult, bár vele sokkal jobb lett volna minden.

A panzióban ahol Iza munkát kapott mindenki izgatottan készült a karácsonyi műsorra, amiben Iza ötlete is helyet kapott. Ez egy zenés, táncos betét volt ami kicsit visszaidézte a forró nyarat. Ő találta ki, koreografálta és színpadra is állította. A jelmezekben egy barátnője segédkezett. Őt nem tudta rábeszélni a táncra, de Iza semmikép se hagyta volna ki. Ennek duplán örült, hiszen végre megmutathatta mire képes ebben a témában. A tulajdonosnőnek is tetszett az újítás ötlete. Minden évben kis karácsonyi műsorral kedveskedtek egymásnak és a vendégeknek. Ennek minden évben nagy sikere volt. Remélhetőleg Iza lüktető keleties tánca is sikeres lesz. Még kislányként tanult táncolni, nagyon szerette, de egy baleset véget vetett a táncnak. Legalább is elég hosszú időre, hogy folytatni tudja.

Bár már Iza balerina nem lehetett, de a zene és a tánc szeretete valahogy a vérében maradt és szép lassan, fokozatosan tört elő belőle. Eddig csak otthon saját örömére táncolgatot. Ha meghallott egy olyan zenét ami valamiért megtetszett rögtön elkezdett benne dolgozni valami aminek a hatására kialakult a koreográfia. Táncai már nem szigorúan csak klasszikus balett elemeket tartalmaztak, hanem mindenféle táncos elemet, amit valahol látott és megtetszett. Legújabb ilyen elem a hastánc volt. Biztosan lett volna még mit tökéletesíteni rajta, de ez nem zavarta a lányt. Így legalább teljesen sajátja lehetett a koreográfia. Most pedig nyílvánosság előtt is bemutathatja, háttérben a saját táncosaival, ahogy a "nagy" művészek csinálják. Rettenetesen boldog volt. Hátha még Tamás is láthatná- ha egyáltalán lenne még rá alkalom, -de a panzió kis színpadán nézők előtt, jelmezben mégis más lenne.

Egész jó kis műsort állított össze. Úgy tervezte, hogy a műsorban minden verset vagy egyéb prózát egy tánc követ. Persze azt is gondosan kigondolta, hogy a szexis, tüzes táncoknak legyen egy karácsonyi kerete. Az első és az utolsó egy-egy téli hangulatú, lassabb tánc volt, közte szabadjára engedte zabolátlan fantáziáját. A próbákra kicsit kevés volt az a néhány nap ami még hátra volt karácsonyig. Nem volt egy tökéletes tánckar, de a jó zene választás és az egyszerű, de látványos táncok sokat segítettek.

Azért így is volt, hogy valaki kiesett az ütemből vagy máshogy lépett, de az összhatás mégis jó lett. Nagy sikerük volt. A tapsvihar még az utcára is kihallatszott. Iza és kis csapata boldogan hajlongtak a panzió lelkes közönsége előtt.

Ekkor feltűnt egy ismerős arc, akit nagyon várt, de most mégis meglepődött. Tamás tényleg nem felejtette el, és valóban visszatért hozzá. Izának ez volt a legszebb ajándék. Így ebben az évben már az ő karácsonya is gyönyörű lett.

Eddig nagyon nem szerette a karácsonyt és a szilvesztert. Ezek az év végi ünnepek voltak a legnehezebbek. Talán mert eddig egyedül volt. Most ennek vége egy időre. Vagy örökre? Ki tudja.