Már megint elvarázsoltál, szótlanul öledbe vontál, mint gyermeket, rózsaszín köddel betakartál, édes álmot hoztál szememre.
Kérlek, ne hagyd, hogy felébredjek, ha kell, maradjon örök álmom, segítőm a végtelen remény legyen, még szívedben lángol boldogságom.
Most maradjunk egy kicsit csendben, szavak helyett az érintés feleljen, vad, gyengéd, szenvedélyes, csak égessen szerelmesen.
Engedd, hogy repüljek veled, fel a szürke fellegekbe, varázsoljuk az égre a napot, vagy az éjszakába millió csillagot.
Szórjunk csókokat a földre, nyíljon belőle sok szeretett virág, hadd kössön belőle minden leány, párjának százszorszép bokrétát.
Már megint elvarázsoltál, mint egy mágus elloptad szívemet, eltűnt körülöttem a világ, és öledbe hajtom újra fejem. |