Félek.
Mert Neked a vers csak szelíd fuvallat,
mi ha érinti bőrödet
ugyan kellemes,
de könnyű pótolni mással.
Lehet, hogy igazad van.
Lehet, hogy igazad van?
Minek is játszani a halállal,
minek kiállni az időbe
mikor villámok kergetőznek,
fényes sorokat égetnek lázban
s ha kedvük épp úgy tartja,
eltűnnek oszlopban, fában, házban,
s nyomukban csak pusztulás marad.
Ilyenkor kéne, hogy itt légy velem!
Ne akard, hogy egyedül kiálljak,
mikor dörög s villámok cikáznak!
Ne akard, hogy egyedül féljek,
mikor piszkos színe van az égnek!
Maradj velem!