A veréb is madár 

- Miért ugrálsz kicsi legény?
Ne csipogj már te kis szegény?
Mondd csak menni nem tudsz te már?
Lépjél egyet! Dalolj Madár?

- Ember fia miket mondasz
Hetet-havat összehordasz,
Veréb vagyok megtűrt madár,
Nem hallottál rólam talán?

Szeretnék én rigó lenni
Tiszta hangon énekelni.
Tavasz hozna, ősz elvinne
Télnek szele nem ismerne.

Volnék gólya, kedves madár
Ki fél lábán vígan megáll,
Kibérelném kéményedet
Házhoz vinném gyermekedet. 

Akár hova raknám fészkem
Szeretetben volna részem.
Nem szökdelnék, tudnék menni
Szeretnék már boldog lenni!

 - Számomra még mindig talány
Miért vagy te mégis madár?
Miért ugrálsz? Miért nem futsz?
Énekelni miért nem tudsz? 

 A madarak legostobábbika 

Nyári éj csicsergésre vár,
Szeretné látni a napot,
Kukorékol a kakas már
Hangja kelti a holnapot. 

Felébrednek a szárnyasok
Kiabál a zajos tyúkól,
Felélednek az árnyékok
Álmos nap égre bandukol. 

Ködös sötét türelmetlen,
Hívja Földnek túloldala,
Számára még ismeretlen
A fény, a fülemüle dala. 

Kert tövében egymagában
Egy öreg liba üldögél,
Akár kisgyermek pólyában
Beszéd helyett csak gőgicsél. 

Dalolna ő is, ha tudna
Aki meghallja elszalad,
Arcán a távozó éjszaka
Nappalra is ott marad. 

Az ének szavát nem érti
Hisz ő csak egy buta liba,
Társait titokban lenézi
Pedig benne van a hiba.