| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Lepke a hó alatt (Átváltozás) Ideje:: 01-08-2008 @ 07:48 am |
|
|
|
|
- Szaladj már át tíz tojásért, Julcsikám! Nem is értem, mikor fogyott el ez a rengeteg tojás! A múlt héten vettünk harmincat Péter bácsitól.
Anya közben gondosan lemorzsolta kezéről a vajas lisztet, a csap alá tartotta, majd megtörölte a kötényében. A tárcájából két darab zöld papírpénzt vett elő és megvárta, míg Julcsi belebújik a kockás kabátjába és felhúzza a csizmáját.
- Egyik lábom itt, másik ott! - vette el a pénzt Julcsi.
Szökdécselve tette meg az utat Péter bácsi házáig, s mikor odaért, büszkén kihúzta magát. Hét évesen egyedül jött tojásért! Lábujjhegyre állt, hogy elérje a csengőt. Várt, de nem jött ki senki. Megint csengetett, de hiába. Akkor vette észre, hogy nyitva van a kapu. Tanácstalanul körbe nézett. Mindenfelé beszélték, hogy Péter bácsi rejteget valakit. Egy öregasszonyt, aki megbolondult. Azt is mondták, hogy Péter bácsi is megbolondult, amiért magához vette az öregasszonyt, akit fiatalkorában szeretett. Valami otthonból hozta ide. Julcsi nem értette pontosan, mit suttognak a felnőttek, de a gyomra gombóccá lett az izgalomtól.
- Csókolom! - kiáltotta illendően, ahogy belépett a házba.
A szobából köhögés hallatszott. Valaki úgy köhögött, mintha meg akart volna fulladni. Julcsi izzadt tenyerében szorongatta a pénzt.
Benyitott a szobába. Furcsa szag ütötte meg az orrát. Az öregasszony az ágyon feküdt, rajta egy nagy, fehér paplan, ősz haja csatakos volt az erőlködéstől.
- Egy kis vizet... Hozzál egy kis vizet! - kérte alig érthetően.
A kislány az asztalon lévő pohár után nyúlt, majd gyorsan vízért szaladt. Ahogy az öregasszony ivott néhány kortyot, kicsit jobban lett. Fáradtam visszahanyatlott a feje a párnára.
- Hideg van kint? - kérdezte.
Julcsi bólintott.
- Nem baj! - mondta elgondolkodva. - Ha nagyon hideg a tél, a gyöngyházlepkék akkor is röpködnek majd nyár elején.
A kislány zavarba jött. Nem tartotta valószínűnek, hogy bolond lenne az öregasszony, de nem értette, mit akar ezekkel a lepkékkel.
- Tudod, ilyenkor minden lepke apró peteként várja a fa kérge alatt a tavaszt. Nem csodálatos? Akármilyen hideg van, mindig akad elég pete, amely áttelel tavaszig. Aztán, mikor kinyílnak az ibolyák... Szereted az ibolyát?
Julcsi bólintott.
- Ki ne szeretné az ibolyát! - sóhajtott az öregasszony, és behunyta a szemét. - Mikor nyílnak az ibolyák, a peték megnőnek és hernyó lesz belőlük. A hernyó pedig megeszi az ibolyaleveleket. Csak eszik, csak eszik, nem törődik semmivel. Ez a hernyók törvénye. Érted?
Julcsi bólintott.
- Nem szabad haragudni a hernyóra, amiért megeszi az ibolyaleveleket. Az életéért küzd. Nem tud semmit, csak azt hogy enni kell. És mikor már egyre kevesebbet bír enni, megérzi, hogy keresnie kell egy helyet. Egy helyet, ahol biztonságban lehet. Bebújik az ibolyalevél alá és kérget növeszt magára. Nem eszik, nem mozdul, csak lélegzik. Épp, mint a jógik. Tudod, kik azok a jógik?
Julcsi megrázta a fejét.
- Nem érdekes - folytatta az öregasszony. - Csak az a fontos, hogy megértsd: van valamilyen szabály, ami szerint működik a világ. Még hozzá bölcsen működik, mert a fejlődést szolgálja.
Az öregasszony megint köhögni kezdett. Most úgy rázta a köhögés, hogy a poharat sem tudta a szájához emelni. Julcsi az ágyához lépett és megpróbált segíteni neki. Végre sikerült innia néhány kortyot.
- El kell mondanom! - nézett a kislányra elgyötörten. - El kell mondanom, mielőtt...
Nem fejezte be a mondatot. Lehunyta szemét. Julcsi várt és félt. Szíve vadul kalimpált. Rossz érzése támadt. Valamit tennie kellene. De mit? Elaludt ez a néni, vagy... Nem, erre még gondolni sem mert. Nem halhatott meg! El kell mondania, mi lesz a lepkékkel!
- Csodálatos dolog, mikor a hernyóból lepke lesz - suttogta halkan az öregasszony, és halványan elmosolyodott. -A természet bölcsessége pompázik a szárnyain. A pete kivárja a pillanatot, hogy hernyó lehessen. A hernyó nem törődik semmivel, csak eszik és eszik, ezer veszéllyel küzd meg, míg lepke lehet belőle. Lehet, hogy megeszi egy vörösbegy, vagy jön a fekete hangyák serege, hogy rátámadjon, de mindig akad, aki végül szélesre tárja szárnyait és dicsőséget hirdet a világon: szabadnak született.
Az öregasszony megfogta Julcsi kezét.
- Így van ez velünk, emberekkel is. Egész életünk során átváltozunk. Van, amikor csak eszünk, eszünk, nem törődünk semmivel. Van, amikor csak lélegzünk, és semmit sem csinálunk, csak várunk és várunk. De mikor kibújunk a bábból....
Julcsi hagyta, hogy az öregasszony tenyerébe zárja kis kezét. Várta a folytatást, de az öregasszony mereven a szemét nézte és nem szólt. Még csak nem is pislantott.
Péter bácsi ekkor érkezett meg az orvossal.
- Elkéstünk - állapította meg a doktor.
Péter bácsi letérdepelt Julcsi mellé, lecsukta az öregasszony szemét, majd arcát a paplanba fúrva zokogni kezdett.
A temetésen Julcsi is ott ballagott a tömegben. Kis csizmája alatt ropogott a hó, mikor anyjára emelte tekintetét.
- Most felrepül, mint a lepke.
- Kicsoda, Kicsim? - nézett rá anya értetlenül.
- A néni. Elmesélte nekem. Elmesélte, hogy ne féljek, ha meghal. Az ember olyan, mint a lepke. Csak eszik, eszik, aztán egyszercsak nem mozdul többé, de utána előbújik, és dicsőséget hirdet a világon: szabadnak született.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-08-2008 @ 07:48 am
| Hozzászóló: Eroica (Ideje: 01-08-2008 @ 08:02 am)
Comment: Most végigolvastam megint. Akkor.. először .. nem tudom. Szóval: pity-puty! Most jutott el valóban a tudatomig. Köszönöm. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: soman (Ideje: 01-08-2008 @ 08:05 am)
Comment: Nahát, nem ismertem rád korábban, pedig a gondolatok annyira a tieid! Talán a környezet zavart meg, de akárhogy is, nem ez számít, nekem már a prózaverseny topikban is magasra kúszott a tetszésindexem! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: ovobacsi (Ideje: 01-08-2008 @ 08:13 am)
Comment: nagyon tetszik, mint azt már kifejtegettem az imént... ;) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: prayer (Ideje: 01-08-2008 @ 08:24 am)
Comment: Kedves szemi! Én is csak addig jutottam, hogy eszem... Aztán csak átváltoztattál! :)))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Angeli (Ideje: 01-08-2008 @ 08:25 am)
Comment: Vajon mi van az írásaidban, amitől gombóc nő a torkomba? Szinte mindegy, hogy milyen témát dolgozol fel. A kis Rózsaszínt, vagy a Lepkévé váló nénit... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 01-08-2008 @ 08:30 am)
Comment: nah! csak azért tettem fel, hogy valahogy kibírjam, hogy nem nyertem:))) de ami azt illeti, Lara tényleg legalább olyan jót írt, mint én... és Winner??? nahát! én meg róla nem gondoltam volna... jó kis meccs volt! Soman:))) köszönet a játékért! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: kiralylany (Ideje: 01-08-2008 @ 11:03 am)
Comment: Annyira szép Szemi! Én sem jöttem rá, kié... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: legna (Ideje: 01-08-2008 @ 11:26 am)
Comment: Széppé tenni az elfogadhatatlant... Gyönyörű történet. Emberi és megható. Így kellene gondolnunk az elmúlásra. edina:) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: lena1 (Ideje: 01-08-2008 @ 12:20 pm)
Comment: Nagyon szép, Szemi. Nagyon tetszett. Puszi. Lena. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: blue (Ideje: 01-08-2008 @ 04:03 pm)
Comment: Szép ott is, itt is, másként is. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zsuka49 (Ideje: 01-08-2008 @ 04:58 pm)
Comment: Nálam ez volt a nyerő szemikém, már a versenyben is nagyon tetszett!:))
De ne búsulj... nem a győzelem a fontos!
Zsuzsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 01-08-2008 @ 05:10 pm)
Comment: jaj, nincs miért búsúlni, csak tréfából duzzogtam.. (azért annak a medallnak még utána kérdezek) (és köszönöm a szavazatokat!) jó volt a csapat:) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: naiva (Ideje: 01-08-2008 @ 07:35 pm)
Comment: Szemi, gratulálok a novelládhoz, akár nyert, akár nem nagyon szép perceket okoztál az olvasóidnak! A verseny tényleg izgalmas volt, vasárnap délutánra hármas holtverseny alakult ki...Nagy csata volt!:) Remélem legközelebb is beszállsz!:) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: hori (Ideje: 01-08-2008 @ 11:35 pm)
Comment: Ezt el kellene olvasnia anyámnak is. A Róza mama cukorkáján is bőgött. Szóval... szép ez és okos! Gratulálok! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: stando (Ideje: 01-09-2008 @ 08:58 am)
Comment: Az első mondattól az utolsóig fogva tartasz. Aztán, ahogy elfogynak a szavak, csak ülök... De ezt már vagy két éve elmondtam Neked. Akkor? Unalmas lenne minden alkalommal ugyanazt, ugyanúgy... Gratulálok, most is. :-) Ági |
|
|
|
|
| Hozzászóló: maridecember (Ideje: 01-09-2008 @ 09:12 am)
Comment: Nagyon szép! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 01-09-2008 @ 09:24 am)
Comment: azt hiszem, a versenyt nem nekem találták ki, de ha úgy alakul, majd máskor is:) (Hori! ez igazán jólesett!) Ági, Mari:) jobb lett volna, ha nem kell meghalnia az öregasszonynak -ez így túlságosan megkönnyíti az író dolgát:))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: kiralylany (Ideje: 01-09-2008 @ 09:54 am)
Comment: Ne csinálj nekem lelki furdalást, lécci. Nekem is a tied tetszett a legjobban. Gyere, szorítok egy kis helyet a kockába Neked is! Megérdemelnéd! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: piroman (Ideje: 01-09-2008 @ 10:33 am)
Comment: Nem próbáltam kitalálni, hogy ki írta. Csak egyszerűen ez volt - szerintem - a legjobb a versenyben. Gratulálok, Vadalma! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Samway (Ideje: 01-09-2008 @ 06:46 pm)
Comment: Nagyon csodásat írtál Szemi pillangó...a végére behomályosult a szemüvegem...biztos mert kinn hideg van... |
|
|
|
|
|
