Gyermeked olyan…
Gyermeked olyan, milyennek neveled,
Benne tiszta önmagad keresed,
Hisz kifakult múltad a jelenben,
Romlott vér csordogál az eredben.
Gyermeked olyan, milyennek neveled,
Benne múltad aranyát keresed,
Ám nehéz megtalálni e kincset,
Nem könnyű elfogadni a nincset.
Gyermeked olyan, milyennek neveled,
Benne jövőd zálogát keresed,
És ha meglátod szemében a fényt,
Magadhoz édesgeted a reményt.
Gyermeked olyan, milyennek neveled.
Benne a megváltódat keresed,
Szomjazol éltető mosolyára,
Mely gyógyír lelked sírására.
Gyermeked olyan, milyennek neveled,
Benne a támaszodat keresed,
Szeretnéd, ha majd ott lenne veled,
Ha angyalod elengedi kezed.
Gyermeked olyan, milyennek neveled,
Benne a büszkeséged keresed,
Egyszer majd óriás lesz a kicsi,
Ám nem csak te az élet is neveli,
Gyermeked olyan, milyennek neveled,
Benne a szereteted keresed,
Ölelése erőt ad szívednek,
Vigasza keserves könnyeidnek..
Gyermekedet, ha jóra neveled,
Mit keresel biztosan megleled,
De hagyd élni a saját életét,
Ne te mutasd meg néki jövőjét.
Nem tud ő múltadban rendet tenni,
Félig sült Gesztenyéd tovább enni.
Egyszer majd óriás lesz a kicsi,
Ha nem figyelsz, a Sátán neveli
Az is lehet, időzített bomba,
Kerül majd idővel karjaidba,
Ezért figyelj oda hogy neveled,
Kis kezét fogva merre vezeted!
Marcikának Szeretettel!
Figyusz Marcika! Ezt a verset most neked írom,
Ha netán mégsem tetszene, én azt is kibírom.
Ám akkor érezném magam igazán boldognak,
Ha a kisfiam örülne ennek a pár sornak.
De nem szeretnék érzelgős tanmesét sem írni,
Tudom Marci, Te könnyen el tudod magad sírni.
Nyugodtan könnyezz csak mindig, ha szükségét érzed,
Ha ez segít! Miért mondom ezt néked, azt kérded?
Egyszerű erre is válasz, akár a pofon,
És nem veszi talán tőlem senki ma már zokon,
Hogy annak idején, még kisiskolás koromban,
Titokban én is gyakran keservesen zokogtam.
Hiányzott nekem is anyukám, meg az apukám,
Jó lett volna, ha a suliban is vigyáznak rám.
Ám oda sajnos már akkor sem jöhettek velem,
Bárhogy is szerettem volna, hogy fogják a kezem.
Te is hasonló helyzetbe kerültél, úgy látom,
Édesanyával együtt már én is nagyon várom,
Hogy eljöjjön végre az a vidám, napos reggel,
Ami örökre elbánik a csúnya könnyekkel.
Hiszen szörnyű érzés könnyet látni a szemedben,
Érezni, hogy bánat lapul a kicsi szívedben.
Mi ezért igyekszünk anyával mindent megtenni,
hogy ne kelljen a csúnya könnyeket elővenni.
Ha figyelsz, most elárulok egy nagy titkot neked:
Anyával gondolatban mindig ott vagyunk veled,
Ha te nem is érzed, akkor is fogjuk a kezed!
Szeretnénk, ha soha sem lenne könnyes a szemed!
A Bence is ott hordja e titkot a szívében,
Nem is látsz a suliban könnyeket a szemében.
Szeretlek mindkettőtöket, Te is legyél bátor,
Mint régen a rómaiaknál a gladiátor!
Rossz szokásomhoz híven most is két versel jöttem.... de talán megbocsájtjátok nékem, hiszen két gyerekkel is vagyok..... |
