magamba lélegeztelek
már azelőtt hogy megszülettem volna
és te úgy születtél
hogy ott voltam benned én
évszázadokon át bolyongtunk
a csillagok között
közös terünkben közös időnkben
előbb az egyik majd a másik féltekén
hol közel voltunk egymáshoz
hol többszáz fényévnyire
vagy ismeretlenül mentünk el egymás mellett
csupán csak néhány lépésnyire
korábban elvágtam a torkod
vagy te akasztottál fel engem
kishúgod voltam vagy öcséd
emlékezni tudtam vagy nem mertem
kavicsot dobtam a tóba
abba a tiszta vízbe mely te voltál
a szivárvány 310-ben én voltam
melyet annyira csodáltál
ezerszer találkoztunk már
rengeteg dimenzióban jártunk
felismertük egymást vagy sem
erre a korra erre a helyre vártunk
most írok hogy megköszönjem
hogy megteremtetted magad nekem
köszönöm hogy lehetünk egymásnak
a Minden a Semmi
a Végtelen |
