Ezerszínű éjszajka ez
mely beteríti az ágyat
és a Hold ezüstös
vize nyaldossa arcomat.
Döbbnten ébredtem rá
hogy talán mindennek vége van
hogy nincs tovább, nincsen
csak az örök éjszaka
kezem ernyedten halottan hever
hol vagy hogy megsimogasd
hogy életet önts belé
belém és belénk és a szobámba
de hiába nem mozdulok
a plafont bámulom kábultan.
Minden egyes nap ajándék
ajándék mert még itt vagy
és az ezüstös víz helyett
még te csókolod az arcomat.