Világosság bomlik,
s bont szelet, ködtépőt.
Melegszik, égbolt szakad,
már nem morzsákért,
az egész kell, mind, mind,
a perc, a pillanat,
a tűnődő hangulat. Miért ?
Téltemető és hóvirág.
Viharral jön a hajnal,
hevül minden lehelete.
Pirkadó szerelem,
zajjal, csicseregve.
Fákra ültet rügyeket,
lessék, hol a tavasz,
azt szeressék. Csak azt.
Jöttét nyitnikék hirdessék.
Zsörtölődik az ég.
Most vagy holnap ?
Tényleg, mikor és hol
ússzon körénk is új élet ?
Jöjjön rögtön. Jöjjön
és rázza le a havat, jeget,
hideget. Fáról, bokorról,
szántásról, vizekről.
Fű és virág gyökerekről ...
A Nap útjáról, szekeréről.
(2007.) |