Feleségemnek Szeretettel!

Lassan, lassan már betelnek

Emlékkönyvem szép lapjai,

Hiába bújok meglelnek

Öreg korom vén napjai.

Nem bánom én, jöhet bármi,

Nem várok reá egyedül,

Tán kalickánkból nem száll ki

Társam, s tőlem el már nem repül.

Szemének igéző fénye

Vakít, akár mint két topáz, 

Drágakő tündéri lénye

Még most is megbabonáz.

Jöhet nyár vagy télnek hava

Velem van minden évszakban.

Angyalok éneke szava

Itt van velem a versszakban:

E betűket, ha tehetném

Arany mázba mártanám,

Istentől egét bérelném

S e verset arra ráírnám.

Nehéz őt szavakba szőni

Csupán csak egyet tehetek:

A sorsomnak megköszönni

Hogy ilyen nőt szerethetek!