| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Huszonegy voltam... Ideje:: 01-14-2008 @ 10:24 pm |
|
|
|
|
Huszonegy voltam, te negyven.
Nem tudom, mi fogott meg bennem?
Melletted ostoba kamasznak tűntem,
de nagyon hamar felnőttem.
Szerelem első látásra?
Bla-bla-bla....
De valahogy mégis,
mikor bemutattak neked,
jó volt tenyeredben felejteni
kezemet.
Ahogy rám tévedt tekinteted,
s ahogy rajtam felejtetted szemed,
éreztem, halkan dúdol lelkemben
valami ismeretlen, valami kellemes.
Elengedtük kezeinket,
amik egymásba feledkeztek,
hisz életünket elköteleztük
mindketten,
valaki más mellett.
Vagy mégsem?
Véletlennek tűnő találkozások,
a folyosón egymásba rohanások,
aztán tudatos egymásutánok....
Egyikünk sem törődött semmivel,
senkivel,
az idővel, a hellyel, és egyáltalán
bármivel.
„Nézd kislány,
hoztam neked zenét,
verset, könyveket..
Ebből mindent megtudhatsz,
mi szerintem érdekes.”
A tudomány számodra olyan volt,
mint nekem az egyszeregy.
Nem győztem betelni veled.
Tudtam hogy csak a segéded lehetek.
De te fáradhatatlanul okítottad
eszemet-lelkemet
s a huszonegy éves lassan felnőtt lett
melletted.
Megtudtam hogy a szót,
mi oly könnyen elhagyja
ajkunkat,
felelősség nélkül kimondani
nem szabad.
Szeretlek?, szótárunkban
ez nem szerepelhetett.
Hisz a tettek, amik helyettünk
beszéltek,
a tekintetek, amik egymásba
ujjongva feledkeztek,
mindennél többet jelentettek.
Elszakadtak a kötelékek,
amik másokhoz fűztek minket.
Felvállaltuk egymást,
s ezért hallottunk egy s mást.
Aztán valami más lett:
Hibáztam, úgy éreztem,
a rajongásban elvesztem.
Ma már tudom hogy hallgatásod:
nem a dacosságod.
Hogy önkéntes magányod,
olykor elutasításod,
a te jogod volt.
S nem ellenem szólt.
De akkor ezt nem értettem.
Léptem.
Persze nem jó irányba,
de most már hiába.
Azt mondom így helyes,
talán jobb is ez.
Mert az emlékezet,
téged is szebbé-jobbá tesz.
Te meglelted kedvesed,
ki melléd érdemes.
Én sok évet bolyongtam,
tágra tárt karokban,
melyek nem öleltek,
de öltek:
Belőlem téged.
Aztán rádöbbentem:
erre nincs szükségem.
Nem kerestem,
de megleltem
kinek fontos lettem.
Szeretnek, s ezt kimondani?
természetes.
Feloldja bennem,
mit eddig nem mertem.
De ha meglátok egy vékony sziluettet,
egy őszülő hajtincset,
halkan dúdol lelkemben valami kellemes,
amit már ismerek. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-14-2008 @ 10:24 pm
| Hozzászóló: Karcsy (Ideje: 01-14-2008 @ 10:30 pm)
Comment: Mi vagyok neked?
Egy mondat, egy szó
vagy kevesebb?
Életed versében
- akármit teszek -
csak egy sor lehetek,
de ez az egy sor
jelentsen mindent neked
a sort, a szót, a mindent:
Kedvesed. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: csitesz (Ideje: 01-15-2008 @ 07:55 am)
Comment: Szép önvallomás. üdv. Józsi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: fenyecske (Ideje: 01-15-2008 @ 08:06 am)
Comment: Egymástól elválni csak így érdemes. Szeretettel... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 01-15-2008 @ 10:07 am)
Comment: Nagyon szép sorok egy olyan időszakról, ahol az ember a legbizonytalanabb, legsérülékenyebb... s a vége a megnyugvás, a szép emlékek, az új megtalálása. Gratulálok. Puszi: Andi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: blue (Ideje: 01-15-2008 @ 01:38 pm)
Comment: Nagyon szép sorok...kicsit álmodozva olvastam...gaby)))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 01-16-2008 @ 07:40 pm)
Comment: "Én sok évet bolyongtam, /
tágra tárt karokban, /
melyek nem öleltek, /
de öltek: /
Belőlem téged. "...Nagyon jól megfogalmaztad a tényeket...:))))
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: pumibu (Ideje: 01-16-2008 @ 09:09 pm)
Comment: Köszönöm mindenkinek hogy ellátogatott hozzám,hogy megoszthattam másokkal,örülök neki. |
|
|
|
|
|
