Hadd mutassam be nektek Tüncit.
Tünci teljesen átlagos, mai fiatal nő. Olyan, mint bármelyik korabeli, harminc felé tartó társa. Ha elmegy melletted az utcán, nem biztos, hogy elsőre észreveszed, és ez azért van, mert igyekszik összehúzni magát. Igyekszik láthatatlanná válni, nem zavarni az embereket. Na persze ő is szeretné, ha megbámulnák mondjuk a férfiak, de ha ez megtörténne, úgy öt perc múlva elkezdené zavartan vizslatni a külsejét, mi baj lehet, tán ki van szakadva a harisnyája? Folt esett a szoknyáján?
Mondjuk ki: Tüncike nem tartozik a mérhetetlen önbizalommal rendelkező nők táborába. Annak ellenére, hogy nem egyedülálló. Igen, hölgyeim és uraim, Tüncinek van párja. Egy jóképű, erős, egy kissé alacsony építészmérnök. (Ó, jaj, mit is keres ő mellette!) Aki szerint ő dögös, formás, zabálnivaló stb. de persze Tüncike szerint Péter csak elfogult.
Szóval ne gondoljanak valami pasit hajkurászó szinglire. Azt a sztorit már elsütötték, kérem alássan.
Vizslassuk hát akkor körbe Tüncit elfogulatlanul!
Nő. Középmagas. Átlagos testalkat. Csípője nőies, combjai szintén. Dereka vékony, némi kötelező husival. Melle sportosan kislányos (Tünci szerint NINCSEN – eme tény a tükör előtt való szitkozódások hosszú perceit eredményezi a nyári ruhák próbájánál), de feszes.
Arca szabályos, szemei kissé távol ülnek, haja barna, félhosszú. Ha mosolyog, neki is vannak gödröcskéi. Semmi különös hiba, egy teljesen egészséges kinézetű női emberpéldány.
De nézzünk csak egy kicsit odébb, igen, oda az asztalra Tünci válla felett! Cosmopolitan. Joy. Fitness magazin. Áhá, már érthetjük honnan Tünci önbizalomhiánya. Nem kell bedőlni a szövegnek, hogy az ott csak a munkája...
A tipikus női betegséggel állunk szemben, a nem-vagyok-kozmo-görl szindrómával. Amely lapban a nem természetes módon megszépített pálcika-hölgyek kukucskálnak minden egyes oldalról, és helyenként döglesztőn borostás férfiak bugyi-lerángató tekintetével néz farkasszemet az ártatlan olvasó. Ábszolút valósághű.
Ja, és az újság üzenete: Ha Ön nem 48 kiló, nem hibátlan a bőre, nincs jó szövege, nem 90-60-90 esek paraméterei, kérjük használja a magazinunkhoz mellékelt gyalogsági ásót. Ja, és jó mélyre.
Bár ahogy látom, az összes teszt kitöltve, Tünci mentségére legyen mondva, ő nem gyűjti ezen újságokat. Egy-egy számára érdekesebb cikket (mondjuk a Hogyan fogyjunk le 3 nap alatt) kivág, elteszi és soha többé nem olvas bele.
Tüncike épp munkába készül. Precízen operálja bele magát az ünnepek után kissé szűkké lett nadrágba. Szitkozódik, hogy mennyire igaza volt anno az egyik havernak: karácsonykor mindenki bejgli-segget növeszt. Sürgősen le kellene adni. Tünci belenéz a tükörbe, eddig sem eget verő önbizalma még lejjebb süllyed, magára húz egy pulóvert, ami eltakarja a „ronda, kövér seggét”, kabátot húz és indul.
A szokásos útvonalon halad a buszig, el az árkádok alatt, át a téren a buszmegállóhoz. A buszmegálló mögötti hirdetőoszlop telis-tele ragasztva mindenféle hirdetéssel: csodahólánc, potencianövelő, lakás, kiskutya eladó, és társaik. A buszra várva hősnőnk százszor is végigolvasta már ezeket, de ma kiragasztottak valami újat. Egy szivárványszínű plakát hirdeti fennen:
"Szürke egérnek érzed magad?"
"Nem vesznek észre a férfiak?"
"Inkább elrejtőznél az emberek háta mögé, mintsem kiállj eléjük?"
„Szeretnél csábító és magabiztos lenni?"
"Gyere el hozzánk, és megmutatjuk neked a magabiztos nőiesség titkát. 06-30-xxx-xxxx"
Persze ő sem először olvas ilyen hirdetést, de ezen a reggelen mégis feltűnően sokáig nézegeti a táblát. Talán csak mert késik a busz, ki tudja. De már fordul is be a sarkon, indulás, mert nem lesz hely rajta!
Tünci újságíró. Munkájában igen sikeresnek mondható, szeretik a cikkeit, főnöke szerint ő az egyik legjobb munkaerő. Ebben nyilván szerepet játszik az is, hogyha benn kell maradni este valamilyen cikk miatt, hát Tünci az, aki erre mindig rávehető. A munka hősnője ma is beér, bekapcsolja a számítógépet, kortyolgatni kezdi a 3in1 kávéját.
- Te Zsani! – néz át az asztal túloldalára. – Neked mi a véleményed ezekről az önbizalom-tréningekről?
- Hmmmm, biztosan jók. Még nem voltam egyen sem.
Naná, Zsaninak nincs is szüksége rá. Magas, fekete hajú, életrevaló és olyan teste van, hogy egy tizenéves lány sírna érte.
- Megmondom én neked, Tünci baba - dől hátra székkel együtt a szomszéd asztalnál ülő zselézett hajú srác. – Ezek azok a tanfolyamok, ahol jól lehúznak zsével, ugyanaz a jelentéktelen senki, szar alak maradsz, aki voltál, de legalább ők úgy csinálnak, mintha elhinnék rólad az ellenkezőjét.
- Kösz, Zsombor… motyogja Tünci.
- Áhá, Zsombor fiú, ezek szerint te már voltál ilyenen. Tényleg igazad van. Ugyanaz a szar alak maradtál - hallatszik Zsani monitorja mögül.
Zsombor már vágna vissza, de belép a főnök, kezdődik a munka. Tünci dolgozik szorgalmasan, de az agyában újra és újra előjön ez a tréning dolog. Heti csoportgyűlés van, ebéd után összeülnek hát egy kis ötletbörzére, mi jelenjen meg a következő havi magazinban.
/Amennyiben kíváncsiak vagytok Tüncike történetére, folyt. köv.../ |
