Magányos, ha nem tudsz maradni ágyban,
drágám a PC-det nyomd be, de lágyan.
Betölt egy mező, a vágyak mezeje;
bazi nagy: nincs vége és nincs eleje.
Elmorzsolt kutyatej illata árad,
suhannak lihegő vágy-teli árnyak.
Kitárt karokkal látol férfit és nőt,
nedvekben hempergő sok lengedezőt.
Magányos mind a másikat akarja,
ám csak a semmit öleli a karja.
Led piros fénye hunyorog odalent
s a monitor kékfényű fátyola leng.
Kacsója keccsel hiba is csettel,
hiába festi magát színes ecsettel,
hiába iparkodik egymásnak mind;
elszáll a remény, mint sóhaj vagy a fing.
Tempóz a fi, a nő meg úszik feléje,
ámde nő a hézag, tágul a setétje.
Ennek a titka oly igen talányos:
vágy hevével fordítottan arányos.