Volt egyszer egy izzadmány
kérded mennyi
valahány
kérded hol
mondom silbakol
kérded meddig
mondom pedig
izzadmány
szereted
csak ha hány
*
Volt egyszer egy nyúl
falábú és olajos
olajos csak tapintásra
nem is való volt másra
csak simogatásra
ha nyulat simogatsz
csak visszafelé tegyed
a farkától a feje felé
azt szereti a nyúl
főleg ha falábú
és olajos
*
Volt egyszer egy merőkanál
tetőtől talpig merő kanál
mondta is neki a villa
ó te derék
tetőtől talpig merő kanál
hadd legyek én a tiéd
te az enyém
de a kanált
a merőt
a bátort és erőst
nem hatotta meg e vallomás
mert elébb
szeretett volna adni
valami nagy merést
hogy mindenki felismerje
benne a felismerést
hogy mindenki merjen
vele merni
ha majd mindenki
mer majd velem egyet
nem bánom
lehetsz a párom
mondta a merőkanál
a villának
még a nyáron
*
Volt egyszer egy sezlony
barátja volt a teflon
egyszer a két jó barát
kapta magát
s vendégségbe meghívták
a kapát
hogy kóstolja meg a borát
mondta neki a két barát
addig addig iszogattak
beszélgettek súgtak búgtak
míg jól berúgtak
így lett vége a három borásznak
piszokmód eláztak
a teflon elkopott
a sezlony megrogyott
a kapa kicsorbult
mikor danászva hazaindult.
*
Volt egyszer egy egér
versem most róla regél
hős rege lesz hősköltemény
híján nem lesz a lelemény
mert elindult egerünk a bátor
ment mendegélt a vándor
s amint ment egyszer
előállt egy vegyszer
na most kipróbálom
ez volt gondolata az egérnek
milyen hős vagyok
s belekóstolt nyomban
ezzel vége is a regének
mert felfordult nyomban.
*
Volt egyszer egy mérges út
dúlt-fúlt
de csak elindult
de magában zsémbelődni
így kezdett el ógni-mógni
minek mindig kanyargózni
erre jutni arra térni
s ez a sok láb mindig tipor
eső ver belep a por
addig addig orgott-morgott
a rossz hangulat úgy megülte
a sok lépő láb mind elkerülte
ki útra indult elfeledte
fű benőtte gaz belepte
mi volt a lényege
épp az lett vége
bánta már de hiába
mi lett velem jaj mi lett
nyögdécselt a murvával
így jár ki sose
elégedett a sorsával.
*
Volt egyszer egy bugyingó
bájos popóra simuló
rózsaszín volt csipkés és kék
mint a tavaszi derült ég
illata áradt
sohase fáradt
nem lehetett mellőzni
de néha kitették szellőzni.
|
