Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Bál után Ideje:: 01-25-2008 @ 11:51 am |
|
|
|
|
Lívia ledobta a kocsikulcsot az asztalra, lerúgta a cipőjét, majd vetkőzni kezdett. - Még ne! Ne vetkőzz le, Esmeralda! Csaba karja hátulról ráfonódott, előbb a combját, majd az ágyékát szorította, mintha csak egy régi, kedves tárgyat ölelne magához: "Az enyém vagy! Még mindig az enyém vagy!" Lívia néhány percig megadóan tűrte a birtokbavételt , majd szelíden megpróbált kibújni az ölelésből. - Engedj, kérlek! Fáradt vagyok. Megfordult, és ahogy Csabára nézett, elnevette magát. - Mosd le magadról ezt a szörnyű festéket! Tényleg olyan vagy, mint Quasimodó. - Erre vágytál, nem? Egy kis izgalom, egy kis újdonság... Lívia hátrébb lépett. Már 16 éve házasok, most mégis, mintha egy idegen akarná magához vonszolni. - Ne hülyéskedj! Hajnali kettő van. Le szeretnék feküdni! - Remek! Éppen ez az, amit én is akarok! Csaba elkapta a csuklóját, másik kezével a szoknyája alá nyúlt. - Esmeralda! Hát nem érzed, hogy megőrülök érted? Lívia megpróbálta kiszabadítani a kezét a szorításból, de nem sikerült. - Nem érted, hogy nincs kedvem ehhez a játékhoz? - Pedig én mindig azt hittem, hogy te szeretsz játszani! Csaba hangja gúnyos volt. Engedelmesen magasba tartotta mindkét kezét. - Szabad vagy. Szabad és szívtelen! Mert ha lenne csak egy csöppnyi szíved, megsajnálnád szegény, nyomorult Quasimodót. - Sajnálni? - csattant fel Lívia hangja. - Azt akarod, hogy sajnálatból szeresselek? Csaba válaszként begörbítette hátát. Most tényleg úgy nézett ki, mint egy púpos. - Sajnálatból vagy sem, csak szeress! - Szeretlek -hagyta rá Lívia és a hálószoba felé indult. Csaba utána bicegett. - Szeretsz? Egy ilyen nyomorult férfit szeretsz? - ujjongott, mintha csak szerepet játszana. - Mit akarsz? - nézett dühösen a szemébe Lívia. - Játszani akarsz? Szerepre vágysz? A szerencsétlen, nyomorult Quasimodo szerepére? Akit csak azért szeret Esmeralda, mert megesik rajt a szíve? Csakhogy én nem vagyok Esmeralda! Én a feleséged vagyok! Fáradt vagyok. Pihenni szeretnék. - Áááá, vagy úgy! A feleségem vagy? Jó hogy emlékeztetsz rá, mert már majdnem el is felejtettem. Csaba továbbra is görnyedten maradt. - Azt hiszed, ez szerep? Ez most én vagyok! Ilyen nyomorult vagyok! Olyan elérhetetlen messzeségbe kerültél... - Csaba szinte nyüszített, - Nem tudom, mikor történt, csak egyszer nem voltál itt és hiába nyújtom ki a kezem, fogalmam sincs, hogyan kell utánad nyúlni... Lívia döbbenten hallgatta. - Most legalább őszinte vagy. - Őszinte? - emelte rá tekintetét Csaba. - Végre őszinte vagy az érzéseidben - folytatta Lívia. - Mert te őszinte vagy? Azt hiszed nem vettem észre, hogy folyton elrakod mobilodat? - Őszinteséget akarsz? - Liviának tele lett fájdalommal a szeme.- Rendben. Azért rakom el a mobilomat, mert... Csaba hirtelen a szájára tapasztotta a kezét. - Ne! Nem akarom tudni! Csak szeress! Nem akarok semmit mást, csak szeress!
Esmeralda nem szólt semmit. Gyöngéden tenyerébe fogta a férfi arcot, hagyta, hogy az kigombolja a blúzát, bekússzon a szoknyája alá. - Csak egy pillanat... - mosolygott kedvesen, s leoltotta a villanyt, hogy ne látszódjon, amint a smink elmosódik a könnyei alatt. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-25-2008 @ 11:57 am
Hozzászóló: Paulus (Ideje: 01-25-2008 @ 12:25 pm) Comment: Egy jelenet az Örök Játszmából. Nagyon jellemző. Tetszett a párbeszédes forma is. |
|
|
|
|
Hozzászóló: blue (Ideje: 01-25-2008 @ 12:42 pm) Comment: Nagyon-nagyon jó...élet... |
|
|
|
|
Hozzászóló: 102 (Ideje: 01-25-2008 @ 01:17 pm) Comment: "Hány éjjel áll még a bál? / Amíg az élet majd idetalál! ..." (Pál Utcai Fiúk) egyszerüen: remeket írtál! p, szám |
|
|
|
|
Hozzászóló: prayer (Ideje: 01-25-2008 @ 01:59 pm) Comment: Életszagú karnevál! |
|
|
|
|
Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 01-25-2008 @ 02:08 pm) Comment: Őszinteség és szerep. És szerep az őszinteség, és amikor már őszintén szerepelni sem lehet. Persze, ha sötét van, az más. Akkor lehet őszintén sírni. Majd reggel... Kezdődik elölről a vége. És ebbe bele lehet púposodni. |
|
|
|
|
Hozzászóló: lenaneni (Ideje: 01-25-2008 @ 04:58 pm) Comment: ...kegyetlen, örökös játék... Hogyan kérjek, hogy ne kunyerálásnak tünjék? Vagy követelésnek? Álarc mögé bújba jétéknak tünhet. És a játékból lesznek a játszmák, a sokszor késremenő emberi játszmák, amikor könnyen eljátszhatjuk a bizalmat, a figyelmet, a megértést, az életünket. Nagyon jó ez az írásod, főleg az tetszik, ahogy egy apró mozdulattal leállítottad a játszmát: "kezét a szájára tette: -Nem akarom tudni, csak szeress!" (Bocs, ha rosszul idéztelek.) |
|
|
|
|
Hozzászóló: ovobacsi (Ideje: 01-25-2008 @ 05:16 pm) Comment: ha nem ismerném az ihlető darabot, akkor azt mondanám: huhh!... viszont amaz annyira "áthűti" az egész írásodat, hogy ha nem így lenne, azzal elárulnád önmagadat... ilyen megfontolásból - bár eleinte úgy gondoltam, hogy írok ide egy-két észrevételt -, mégiscsak azt kell mondjam: huhh! |
|
|
|
|
Hozzászóló: Eroica (Ideje: 01-25-2008 @ 06:44 pm) Comment: Mennyire jól írsz Szemi! Pár mondat, és benne van minden. Két ember drámája. Vagy mindannyiunké? |
|
|
|
|
Hozzászóló: szemilla (Ideje: 01-25-2008 @ 09:42 pm) Comment: ehhez nagyon most nem tudok többet hozzátenni -köszönöm, hogy hagytatok valamit nekem is, az olvasás utáni hangulataitokból! |
|
|
|
|
Hozzászóló: hori (Ideje: 01-25-2008 @ 11:30 pm) Comment: Néha engedni kell. Aztán ki tudja... (?) |
|
|
|
|
Hozzászóló: a_leb (Ideje: 01-26-2008 @ 04:50 pm) Comment: Szemilla, ez nagyon jó történet, kiválóan megírva.
Gratulálok
aLéb |
|
|
|
|
Hozzászóló: piroman (Ideje: 01-28-2008 @ 09:18 am) Comment: Csak az tud ilyet írni, aki átélte. És aki írni is tud. Kegyetlenül jó. Grat.:piro |
|
|
|
|
|