Most is látom és csodálom, De ne kérdezd, hol van Ő, Úgysem látnád, nem találnád, Csak nekem él, csak bennem él, Álom ő, nem létező.
Érzem bőre simaságát, Angyal-haja hullámzását, Tündér-szeme rám tekint, Nem létező csodás álom, És én látom már megint.
Karját nyújtja énfelém, Ó de boldog pillanat, Simogatom arcodat, Hallom szíved lágy zenéjét, Szemed tüze napsugár, Ajkad puha érintését, Nem felejtem soha már.
Megbűvölten, álmodozva, A rideg valóság fölött, E néhány, múló álomképből Élek farkasok között!
|