Szerelem?

Mi is valójában ez az észveszejtő érzés?
A mai napig megválaszolatlan kérdés.
Mindenkinek mást jelent e gyönyörű szó,
Legyen az Rossz emlék, vagy legyen az Jó.

Ki is vagy Te nem létező színes napsugár,
Aki a felhők közül előbújva áldozatra vár?
Hogy barnára fesse a ruhátlan emberi testet,
Galádul kifelejtve az érzékenységi tesztet.

Aki, sokáig fekszik kinn a napon,
És kinek nem használ az atyai pofon,
Az az ember nagyon vigyázzon,
Hogy a napsütés után nehogy megázzon!

A vizes motyót aztán hamar le kell vetni,
Nem illik a kis záport sem kinevetni.
Hiszen a víz a legkisebb rést is megleli
Megsemmisül, ki erejét nem tiszteli.

Bár a végeredmény ugyanaz sajna,
Mégsem mindegy mitől lesz barna,
A hófehér lélek, új színét kitől kapja,
A rozsdát nem lehet ráfogni a napra.

De mit is beszélek itt Viharról, meg Napról,
Hiszen nem ők, hanem a Szerelem tombol,
Amikor a veszélyes méreg a vérbe kerül,
Az Áldozat azonnal mély kómába merül.

Ilyenkor megszűnik minden körülöttünk,
Talán a Szerelem falujába jöttünk?
Ahol a kertben a Boldogság kapál
Ha Szerelmünk viszonzásra talál.

A szomszéd birtokon a Csalódás figyeli,
Ahogy a Boldogság munka közben a port lenyeli.
Csak a megfelelő pillanatra vár,
Amikor a szomszédja orvosért kiabál.

Túlfelöl két rendes szempár: A Remény
Áll a kerítésre támaszkodva. Ő kemény,
És tudja jól, ha a Boldogság meghalna,
Nem lesz sem éjjele, sem nappala.

Arrébb sincs kibékülve valaki a világgal,
A Titkolódzás verekszik a Vaksággal.
A Megértés figyel a két ellenfél harcára,
Kegyetlen Félelem telepszik az arcára.

Halk, de éles Sóhaj érkezik a széllel,
A Féltékenység jön dacolva a Veszéllyel.
Szeretne már végre ő is a faluba költözni,
A Bizonytalansággal egy jót sörözni.

Az átutazó Beteljesülés nem is látja,
Hogy az út során kilyukadt a kabátja,
Amit a Boldogságtól titkon lopott,
Miután a Testiségtől édes Csókot kapott.

A Szerelem falu lakói néha odébb állnak,
Csak a megfelelő pillanatra, várnak.
Engedd be hozzátok is a kis családot,
De ne mindenkit, csak a boldogságot!

A többiek úgy is bemásznak az ablakon,
Biztosan nem hagyják a társukat szabadon.
Lesz, olyan, ki beszakítja majd az ajtódat,
Nem lesz egyszerű kidobni a Csalókat.