Szemben önmagaddal

Hitvány az élet, írod konokul,

Mert csak a sötétet látod,

Lehajtod fejed, csökönyös szamár,

Ki csak lefele néz,

Mindennek háttal áll.

Tekints a világba,

Sok boldog pillanat,

Ezernyi gyönyör vár még rád,

Ne menj el mellettük,

Érdemes megállni.

Most kell megragadnod

Mind azt a keveset,

Melyet e földi lét

még kínál teneked,

Ne feledd sohasem,

e csodás tengerár

Rád váró boldogság,

csak tudd használni már!

Benne kell leélned

eltűnő éveid,

Neked kell keresned

céljaid, vágyaid!

Ha őket megleled,

kacaghatsz fényesen,

Zenélve, remélve,

ezt írd meg énnekem!

(csak néhány villanás,

halvány fellángolás

az élet, semmi más)