Tegnap este fújt a szél
Vártalak s te elkéstél.
Ma lehet rímekbe szedve,
elmesélem, milyen volt az este.
Lehet, nosztalgikus hangvételű
Mint egy rádióműsor
Lehet, hogy nem emlékszem
S lehet, hogy nem akarok emlékezni.
Mindegy már.
Gyenge szó rá:
Öleltél és csókoltál.
Ölelés.
Mi is az?
Nekem nem a romantika.
Fékezhetetlen,
Csak erotika.
Nem vágytam rá, hogy hazudd szeretsz
Csak látni, hogy kívánsz
Hallani, hogy nevetsz.
Valami bátorság kell az élethez
Valami izgalom, hogy tévedhetsz.
Gátlás, hogy maradj aki vagy
S megfosztva tőle
Dobd le ruháidat.
Nyelveden a só az izzadság íze
Meztelen vagy te is
Úgy menj be a vízbe.
A tegnapért hazudtam
A tegnapért vezeklek
Nem akarok mást,
Csak, tudod, ugyanazt, mégegyszer
mégegyszer és mégegyszer...
Amíg érez a testem
Amíg remegnek az izmaim.
A testem kínjai és a borzongás.
Emlékszem és otrombának
Tűnik, de
Volt egy csillagos júliusi éjszaka
Tópart, nyár, és egy üveg sangria.
Te és én, pár pillantás, meg a vágy.
Egy kis szex, vad lehet, most az ágy.
Lepedő, párnák, összevissza
A szám most is a csókodat issza.
Ennyi volt. Kell-e még?
Más mellett ér az ébrenlét.
De a mosoly a szád sarkában
Az tőlem van és én csináltam.
Neked, hogy jó legyen.
A lista pedig végtelen,
hogy újra mikor?
Ki tudja...
Minek tudni?
Majd jön ha ittlesz.
S ha minden úgy lesz, ahogy kell
Álmos leszel, mint ma reggel.