Az alábbi novella a képzelet szüleménye. Minden hasonlóság élő vagy
holt személyekkel pusztán a véletlen műve.
Oszd meg és uralkodj!
Főhősünk - nevezzük Istvánnak - igen gazdag ember volt. Több bárja,
boltja, étterme volt városszerte, csak egyvalami hiányzott neki, egy
igazi társ. Már 50 elmúlt, de mégsem tudott megmaradni senki mellette.
Ez talán törtetésével volt magyarázható, mind az üzleti életben, mind a
magánéletben átgázolt mindenkin saját céljai elérése érdekében. Hozzá
hasonló korúak még csak akadtak volna, de neki ráncos, löttyedt mellű
nők nem kellettek, hisz hogyan mutatnának mellette, aki még mindig
igazán fess férfi volt.
Pedig mit adott volna egy őszinte simogatásért! Egy búgó hangért amely
azt suttogja a fülébe, csak az ő fülébe, hogy : "Nekem te vagy a
legfontosabb! Én csak téged szeretlek!" De ezt kiállhatatlan természete
miatt senkitől nem kapta meg. Akadtak persze csinos húszasok,
harmincasok, akik a pénze miatt szerették, de tőlük csak testi
kielégülést kaphatott, lelkit nem.
Úgy döntött, hogy egyik bárjában, amelynek igen lanyha volt a forgalma,
irodalmi esteket fog szervezni. Így talán a hely látogatottsága is
fellendül, no és persze, maga is író ember lévén megismerkedhet néhány
költőtársával, kritikusokkal, lapszerkesztőkkel, így helye lehet
majd a honi irodalmi életben. Úgy döntött, bárjában összehozza ezeket
az embereket, így talán az amatőrök is nagyobb ismertséget kapnak majd,
az ő műveiket is kiadják valaha valakik. Első regényének megjelenése
idején még igencsak szegény volt, tudta, micsoda kanosszajárást jelent
kitörni az ismeretlenségből.
Ezek a találkozók sikeresek voltak, egyre többen jöttek, úgy gondolta,
itt az ideje, hogy egy internetes oldalt nyisson, az író-olvasó
találkozóit reklámozandó. Azonban nem volt elégedett annak
látogatottságával, pedig több linkoldal szerkesztőjének is küldött
levelet, tegyék fel az oldalra a linkjét, amit ők készségesen
teljesítettek.Ennek ellenére nem történt semmi változás.
Ekkor hallotta az egyik vendégétől, hogy van egy jól menő weboldal az
interneten, amelynek hatalmas a látogatottsága. Rögtön meg is nézte.
Bár szívből utálta az internetet, de szabad idejével nem tudott mit
kezdeni, így gyakran szörfözött rajta. Úgy döntött, csinál valami
műbalhét, amit meg is ír majd a megyei napilapnak, így ő is nagyobb
ismertséget szerez, meg az oldalt is kellőképpen lejárathatja.
Rögtön regisztrált is. Először csak olvasgatott, majd bele-beleszólt a
témába. Az volt a taktikája, hogy igyekezett kissé botrányos
viselkedésével felhívni magára a figyelmet, majd mikor letámadták,
látványosan megsértődött. Közben nevetett a többiek bárgyú
viselkedésén, akik sérelmezték, hogy barátságos - bár néha talán kissé
hozzá nem értő - beszélgetésükbe egy ilyen erőszakos ember beleszólt.
Idegesítette őket a másik gőgje és arroganciája.
Az oldal
látogatottsága nem csökkent, de meglepődve tapasztalta, hogy az övé
meredeken zuhan lefelé. Sőt mintha az - egyébként kítűnő - rendezvényei
is veszítettek volna népszerűségükből. A magánélete sem úgy ment, ahogy
várta volna. Már a cicababák is elmaradtak mellőle, és mikor
megkérdezte az egyikőjüket, egy nem túl éleseszű lányt, aki ráadásul be
is volt kissé csípve, hogy szerinte mi is a baj, ő csak ennyit
mondott: "Mostanában olyan gonosz vagy, Nyuszika!"
|