Valóság és emlékezés
Minek nézel te engem kegyetlen valóság? Érzelmekkel játszó sivár, vad hazugság!
Nyüzsgő nappalok, meleg tengerek, Torosz bérceit áthágó erdős rengetegek..
Feledtethetik velem szerelmem lelki súlyát, akár egy érintését, vagy csak egyetlen szavát?
Pótolhatja ajkát a világ egy csodája? Illatát és csókját szultán gyöngy koronája?
Mind csak puszta valóság, hazug földi játékszer. Egy könnycsepp a papíron felér az egésszel.
Mert szerelmem könnye, szívem drága gyöngye a mennyekbe emel és megvált mindörökre! |