| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Kegyes hazugság Ideje:: 02-18-2008 @ 10:32 am |
|
|
|
|
Kegyes hazugság Ők mindvégig tudtak róla.
Az egész osztály megjelent a temetőnél, senki sem hiányzott. Miután megérkezett az osztályfőnök sorba rendeződtünk és elindultunk a ravatalozó felé. Sokan eljöttek a hideg ellenére, az iskolából sokan ismerték. Voltak itt tanárok –köztük Fehér tanár úr, aki nagyon kedvelte őt, még külön fakultációt is tartott neki kémiából –az igazgató ott állt közöttük.
A rokonok a koporsó körül helyezkedtek el, közvetlenül mellette a két szülő és a testvér. Nem szeretnék ilyet átélni még egyszer. Voltam már temetésen kiskoromban, de akkor még „szerencsére” nem fogam fel igazán, hogy mi is történik, történt.
Ezek a kérdések most jobban felzaklatnak, mint hittem. Nem is a halálhír, hanem ami most történik. Nem szeretek temetésre járni.
Ádámot igazából nem ismertem olyan jól, hogy elmondhassam, kebelbarátok voltunk, de egy társaságban voltunk azért. Közös zene, remek humor, hasonló érdeklődés, mentén szerveződtek a kis közösségek az osztályon belül, és mi egy populáris brancshoz tartoztunk. Sport. Sokat fociztunk, nyaranként a velencei-tó partján röplabdáztunk.
Így jött össze a barátnőjével is Erzsivel, az egyik nyári vakáció során. Minden nap nyomtuk a strandfocit, meg a röpit, és pár lány a másik osztályból, folyton ott lebzselt körülöttünk, nézték, hogy játszunk, aztán idővel vegyes csapatokat alakítottunk ki és együtt ment a bolondozás.
Nekem egy másik lány tetszett, de arról kénytelen voltam lemondani, mert már volt egy idő pasija. Nem tudom mit evett rajta. Bezzeg Ádámnak összejött, igaz senki sem firtatta, hogy nem illenek össze. Két bolondos természet alkot egy vidám párt.
Erzsi folyamatosan sírt. A szülei próbálták nyugtatni, de érezték, hogy ilyen fájdalmat csak a hosszú idő képes enyhíteni, vagy tán még az sem tud békét hozni. Én is kicsit más szemmel néztem a barátnőre miután hallottam a hírt. Szorosan magamhoz öleltem és suttogtam a fülébe: „Szeretlek! Fontos vagy nekem!”.
Apámmal is elkezdtem beszélni, hosszú idő után –pár hónapja, hogy lekevert egyet, mert csúnyán odaszóltam neki valamit; a suliban voltak gondok. Mennyire ostoba voltam. Hiányoztak már a kedves szavai, hiányzott az apám.
Az igazgató tartott egy beszédet, kiemelte, hogy Ádám példamutató remek fiatalember volt, aki ebben a felgyorsuló különös világban egy gyöngyszemnek számított, és súlyos veszteség mindannyiunk számára. Isten korán hívta magához.
Ők mindvégig tudtak róla. Te jó ég, nem hagy nyugodni a gondolat. Én vajon mit tettem volna a helyükben? Engem is hívtak abba a buliba. De a fene se tudja miért nem volt kedvem elmenni, inkább néztem egy műsort, amit épp most koppintott le egyik kereskedelmi csatorna a másikról, mert az ott nagy nézettségnek örvendett. Ha ott vagyok… semmi. Az égvilágon semmit se tehettem volna.
Életemben először gondolkoztam el igazán a halálról, meg az életről. A tv-ben olyan snassz, ha meghal valaki, már fel se tűnik. Egy löket a testbe és a rosszfiú már megy is tovább a dolgára, én meg már alig várom, hogy legyen valami igazi balhé is. Egy emberi élet megszűnése nem elégíti ki a szórakozási vágyaimat, ez már nem elég.
Meghalt egy fiatal gimnazista diák egy szórakozóhelyen, váratlanul összeesett és azonnal meghalt. Akik vele voltak váltig állították, hogy nem drogozott, és ezt a boncolás is megerősítette. De ezt tudta mindenki, Ádám sohasem próbált ki bármiféle kábítószert, legyen az egy tekert füves cigi, vagy egy eki. Tényleg példamutató volt. Jól tanult, szerette a sportot, egy normális ember volt. Miért pont ő? Gondolta volna, aznap este, hogy az lesz utolsó órái ebben a világban? Milyen már? Elindulsz otthonról azzal, hogy egy jót bulizol a barátaiddal és… nem térsz vissza.
Meddig beszél még a pap? Ők mindvégig tudtak róla. A szülei. Ádám születésekor az orvos tudatta velük, hogy egy vérrög van az agyában. Bármikor megtörténhet a baj, de az is lehet, hogy soha nem fog megtörténni. Egy láthatatlan pallos mindig ott volt a nyaka felett, a kérdés egyedül az, hogy mikor. A szülei még is hittek benne, és megadták neki az esélyt, egy életre. Egy életre, mely bármikor megállhat.
Ádámnak soha nem mondták el. Inkább hazudtak neki, látták, hogy miként cseperedik fel, és a halál ott volt a hétköznapjaikban, egy rossz mozdulat, egy kis esés biciklizés közben, a halál is családtag lett, bár ők nem kívánták. Minden egyes születésnapkor mit érezhettek? Egy újabb esztendő, talán tévedtek az orvosok, semmi baja, megúsztuk. Minden nap úgy kelni, hogy a fiad lehet soha nem ébred már fel.
Én mit tettem volna? Már maga a hír, hogy a fiúk nem biztos, hogy a holnapot megéri, ez egy nyamvadt csapda!
Ahogy lassan leeresztették a koporsót a sír mélyére az én lelkem is a mélypontjára süllyedt a viharzó gondolataim tengerén. Mi a tanulság? Már ha lehet egyáltalán ilyen abszurd kérdést feltenni egy rendkívüli ember különös végzeténél. Úgy éljek ezután, mintha bármikor jöhetne értem a Vén napszámos az éles kaszájával?
Megváltoztatott ez az eset, abban biztos vagyok, de ahogy itt körbe nézek és látom egyes emberek arcán az üres tekintetet, nem vagyok biztos benne, hogy a változás sokáig észben is marad. Megy tovább az élet. Emberek halnak nap, mint nap. A tv-ben is meg fognak ezután halni, és én megnézem őket, mint eddig, mert érdekel az a rohadt film. Eszembe fog jutni Ádám? A hirtelen halál, csak nekünk kívül állóknak volt döbbenetes, ők mindvégig tudták, hogy megtörténhet. És sajnos meg is történt. Hazudtak neki, és ő élte a boldog „tudatlan” életet. De micsoda életet! Nekem is hazudhattak a szüleim, és lehet bármi bajom, de örülnék neki, hogy nem tudok róla. Hogy én mit tennék? Hazudnék… |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-18-2008 @ 11:16 am
| Hozzászóló: blue (Ideje: 02-18-2008 @ 10:36 am)
Comment: Nem biztos, hogy a hazugság célravezető, még ilyen esetben sem. Nagyon megrázó az írásod, én tagolnám egy kicsit, a könnyebb olvasás végett. gaby))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Cerberosz (Ideje: 02-18-2008 @ 10:45 am)
Comment: Szia..Kösz a commentet...Én is próbálom, de nem tudom, hogy tagoljam:) amikor leírtam szépen meghagytam a sorközöket, bekezdéseket...de a publikáció után egybeforrt az egész:S
Amúgy például nekem hiányzik egy csomó eszköz is az íráshoz itt az oldalon, betűtipusválasztás, méret...stb...egy komplett konzol..miért van ez?:)
további szép napot
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 02-18-2008 @ 11:18 am)
Comment: Szia! Remélem jól tördeltem be neked, nagyjából így gondoltad? Az alatt a sor alatt, ahová a címet külön beírod, ott kell lennie annak a felületnek, amit keresel, a betütípus, vastagság, méret, stb... Nagyon tetszett egyébként az írás,elgondolkodtató, ahogy ilyenkor az ember átéli, te nagyon jól láttattad.:))) Puszi: Andi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Lyza1 (Ideje: 02-18-2008 @ 04:33 pm)
Comment: Néha nem árt egy kis kegyes hazugság, de ebben a helyzetben én elmodtam volna, hogy a visszamaradó életét saját belátása szerint intézze...Nagyon lebilincselő az írásod!...Gratulálok!...Lyza |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Cerberosz (Ideje: 02-18-2008 @ 07:49 pm)
Comment: Köszi, hogy megcsináltad a tördelést!;)
nah, nekem az a rublika(betűtipus..etc..) nincs! Oh kegyetlen világ miért büntetsz!:D |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 02-18-2008 @ 08:01 pm)
Comment: Döbbenetes erejű írás...nagy hatással volt rám...A helpben olvashatsz a publikálás mikéntjéről...:)))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Cerberosz (Ideje: 02-18-2008 @ 08:36 pm)
Comment: No..Kedves Anna, és Andi! Megvan a gond!:) eddig mozzila firefoxal böngésztem ezen az oldalon, de mihelyst explorerel jöttem fel az oldalra...táddádáááám:) megjelent az a betűféle konzol:)))
köszi a segítséget! szioo |
|
|
|
|
| Hozzászóló: lena1 (Ideje: 02-18-2008 @ 11:56 pm)
Comment: A halált sohasem lehet elfogadni, írásod nagyon mélyen érintett. Jól érzékeltetted a fájdalmat. Ezután is olvasni foglak. Puszi.Lena |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Cerberosz (Ideje: 02-19-2008 @ 01:12 pm)
Comment: Annyit fűznék még az írásomhoz, hogy valós alapja van a történetnek. Nem egészen így, de megtörtént már ez az eset. |
|
|
|
|
|
