Hol volt, hol nem volt, egy távoli galaxisban... pontosabban, a Matematika Világmindenségben, az Abakusz-spirál legmélyén (vagy a legtávolabbi peremén - ez nézőpont kérdése) volt egy kicsiny bolygó. Ezt az apró sártekét úgy hívták, hogy: Összeadás-kivonás.

El kell mondanom, hogy igencsak primitív, elmaradott hely volt ez, mint a neve is mutatja, az itt lakók csak az összeadás és a kivonás műveletét ismerték a matematikából. (Na, meg a szorzást, de ez most lényegtelen.) Fogalmuk sem volt más rendszerek létezéséről. Még halvány elképzelésük sem volt a magasabb matematikai halmazokról, spirálokról és ködökről. Például a Fermat-sejtésről sejtelmük sem volt; az irracionális számok annyira irracionálisak voltak nekik, hogy még csak nem is irtóztak tőle. Hasonlóan közömbösek voltak az Euler-féle e szám iránt is, ugyanis gőzük se volt ennek mibenlétéről.
Még hosszan sorolhatnám, hogy mi mindent nem tudtak ezek a jámbor népek; jószerével az egész matematikát nem tudták az összeadás és kivonás kivételével (na meg a szorzás, de ez most nem számít). Viszont ezt a két műveletet látható élvezettel művelték. Sőt, mást se csináltak csak összeadtak és kivontak.

Nos, ennek a bolygónak volt egy vezetője is (csak azért nem mondom, hogy királya, mert látszólagos demokráciában éltek), afféle árnyék-diktátora, akit úgy hívtak, hogy Megbőlbá. Megbőlbá az árnyékból diktált a bolygólakóknak, akik személyesen nem is ismerték, csak az árnyékát.

Egyszer, hogy a hatalmát és árnyékát megerősítése, Megbőlbá elhatározta, hogy az egész bolygóra kiterjedő matematika versenyt rendez. Árnyéka megjelent a Bolygótanácsban, ahol elmagyarázta a tanácstalan tanácsnokoknak elképzelése lényegét, miszerint, aki ezen a versenyen győz, az ki lesz hírdetve a Világegyetem, pontosabban a Matematika-világegyetem legnagyobb matematikusának.
Egyúttal ő lesz a bolygó hivatalos vezetője is, de csak ő, mármint Megbőlbá után, hiszen demokrácia van, ha csak látszólagosan is. Természetesen az árnyékból továbbra is ő diktál. A tanácstalan tanácsnokok evvel mélyen egyetértettek. Ezt abból is lehetett látni, hogy mélyen hallgattak.
Mindenesetre a verseny meghirdetésre került: a járási és városi elődöntők után a székesfővárosban rendezték meg a Fődöntőt, ahová az elődöntők győztesei: 40 aranyos levente, ugyanannyi ezüstös vitéz és húsz válogatott cigánygyerek ünnepélyes keretek között vonult be, hogy számot adjon sziporkázó matematika tudásáról. Büszkén elmondhatom, ezek közül egy se volt, aki ne tudott volna legalább négy számjegyet összeadni és kivonni. Maga a verseny, Megbőlbá inspirációja alapján, teljesen demokratikusan zajlott le; a bolygólakók az elektromos háztartási eszközeik bekapcsolásával szavazhattak a nekik tetsző versenyzőnek, abból a dicséretesen demokratikus meggondolásból kiindulva, hogy az legyen a győztes, akire önként, szabad akaratból a legtöbben szavaznak.
Ez alapján az egyik aranyos levente lett a győztes, aki összesen nyolc számjegyet tudott összeadni és kivonni boszorkányos gyorsasággal. Név szerint: Helyi-érték.
Helyi-érték rövidesen hallatlan népszerűségre tett szert; tehetségéhez nem férhetett kétség; óriás képmása kikerült a bolygó óriás kivetítőjére, mondanom se kell Megbőlbá javaslatára. Alatta pedig néhány válogatott Helyi-érték számítás. Ezek alá a bolygólakók teljesen demokratikusan megjegyzéseket fűzhettek. Hamarosan ilyen szövegek jelentek meg a példák alatt: Bravó! Ez szép volt! Meg: Ejha! Aztán: Ez aztán az összeg! Néha meg: Ott a harmadik helyi-értéknél egy kis bizonytalanságot érzek, de szépen megoldottad!
Mindenki büszke volt a Világegyetem legnagyobb matematikusára, leginkább maga Megbőlbá, s bár minden évben újra meg lett hirdetve a verseny (a demokrácia szabályainak megfelelően, s nem utolsó sorban Megbőlbá ráhatásának következményeként), ezeken, hogy-hogy nem, mindig Helyi-érték került ki győztesen. S el ne felejtsem megemlíteni: természetesen Helyi-érték lett a bolygó vezetője is (ám csak Megbőlbá után, hiszen kérlelhetetlen demokrácia volt, tehát továbbra is ő uralkodott az árnyékból).

Történt egyszer, hogy egy űrhajónak, amely a nem túl távoli Gyökvonás bolygórendszerből származott, és teljesen véletlenül kódorgott a környéken, kényszerleszállást kellett végrehajtania Összeadás-kivonáson. Ugyanis elromlott a Meglepetés hajtóműve.
Itt most egy kis kitérőt teszek a mesében, hogy elmagyarázzam hogyan is közlekedtek abban az időben a Matematika Világegyetemben.
Ugyanis abban az időben a korszerű Meglepetés űrhajók voltak elterjedve. A Meglepetés űrjárműveket a Meglepetés ereje hajtotta, ami pedig magától Püthagorasz és köreitől származott, amikor rájöttek arra, hogy egy négyzet átlója összemérhetetlen annak oldalával, vagyis létezniük kell un. surdus (süket, nem hallható), vagyis irracionális számoknak, azaz gyökmennyiségeknek is. A Meglepetés akkora volt, hogy azóta bőven elég az összes surranó surdus meghajtásához kb. a Matematika Világegyetem egy elméleti pontba zsugorodásáig, de lehet, hogy egy kicsit tovább is.
Természetesen volt egy segédhajtómű is, ám azt direkt módon kellett feltölteni. Ehhez elég volt a kondenzátorába belekiabálni egy bármilyen halmazelméleti paradoxont; például, hogy az egész számok halmazának számossága megegyezik a természetes számok halmazának számosságával, vagyis matematikai értelemben ugyanannyi elemük van, holott az egyik halmaz tartalmazza a másikat. Most azonban rejtélyes módon most ez a segédhajtómű is elromlott.

Ám rögtön megoldódott a probléma, amikor Négyzetgyök-kettő kiszállt az űrhajójából Összeadás-kivonás kies felszínén. Amikor ugyanis meglátta a bolygó óriás kivetítőjén a Világegyetem legnagyobb matematikusának arcmását és alatta válogatott példáit, akkora meglepetésben részesült, hogy rögtön feltöltődött az összes fő és segédhajtóműve.

Ide figyeljetek őstermelők - mondta a lassan köréje gyülekező bolygólakóknak - ti igencsak primitív népek vagytok, ti nem tudtok csak összeadni és kivonni (na meg szorozni, de ezt hagyjuk), így van?
Így, így, bólogattak a bolygólakók, amitől füljárataikban kis, finom ambrózia illatú szellők kezdtek gerjedezni.
Hallottatok ti egyáltalán valamit, teszem azt, a prímszámokról? Van fogalmatok például a végtelen dimenziós testbővítésről, vagy a spee relációkról? Kérdezte tőlük, mire ők tanácstalanul széttárták mindkét tenyerüket csípőmagasságban, olyan látványt keltve, mintha megannyi apró fehér selyemlegyező tárult volna szét egy surranásra.
Nos, ez nem maradhat tovább így, folytatta, s rögtön hozzá is kezdett a bolygólakók kiokosításának. Legkitűnőbb tanítványa maga Helyi-érték volt. Megható látvány volt, amikor mestere lábai előtt guggolva felderengett benne a negatív számok eszméje és szeme sarkából kibuggyant a hála és a csodálat opál kék könnycseppje. Ilyenkor Négyzetgyök-kettő megsimogatta buksiját. No, no, no – mondta neki biztatólag.

Természetesen Megbőlbá előtt nem maradt rejtve Négyzetgyök-kettő felforgató-lázító tevékenysége. A méreg lila gőzzel fortyogott benne, felháborodásában másfélszeresére fújódott és elhatározta, hogy beszél a renitenssel, mielőtt a végső megoldáshoz folyamodik.
Árnyéka megjelent Négyzetgyök-kettő előtt, s így szólt hozzá: Te azt hiszed, hogy amit művelsz, az matematika? Tévedsz. Az igazi matematika az, amit mi művelünk itt az Összeadás-kivonás bolygón. Ennek vannak jólismert ismérvei, amelyek mindannyiunk előtt ismértek. Talán még azt is elvárnád, hogy Téged tegyünk meg a Világegyetem legnagyobb matematikusának? Hát tévedsz. Talán téged választott meg annak a lakosok többsége önként, szabad elhatározásból? Mi? Na ugye!
Négyzetgyök-kettő nem szólt semmit e szózat alatt, s még akkor is némán és bánatosan nézett Megbőlbá után, amikor az pár perc kérdő várakozás után sarkon fordult, s olyasféle járással mint ahogy az oszlopszentek járkálnak holdfényes éjszakákon, eltávozott.
Négyzetgyök-kettő persze nem szüntette be obskúrus tevékenységét, ami miatt Megbőlbá végül is végső elhatározásra jutott: egy holdtalan éjszakán, amikor a végtelen tizedesjegyű farkát maga alá csavarintva csak a hatalmas Pi csillag ragyogott a bolygó egén, egy orvgyilkossal megölette. Az orvgyilkos krís-tőrével hiperbola alakú metszést ejtett Négyzetgyök-kettő torkán, amitől az egy bólétálnyi vért vesztett, arca a hervadt liliomhoz kezdett hasonlítani és pár perc múlva kiszenvedett.
Híveit és tanítványit, köztük e mese pozitív hősét, Helyi-értéket is (ez már csak ilyen mese) egy remekbe szabott kivonási művelettel örök időkre szám-űzte a bolygóról.

Mindezt a Magasabb Matematika urai látták mindent látó teleszkópjaikon, s elhatározták, hogy olyat tesznek, amit százmilliárd éve nem tettek meg: összehívják Matematika Világegyetem Nagy Tanácsát.
Mindenfelől jöttek a küldöttek a tanácsnapra: eljöttek a pszeudokódok, a távoli kvaterniók, a Mandelerot-halmaz képviselői stb., de még olyan távoli és kifordított világok is elküldték emberüket, mint a Paradoxonok, vagy az Abel-csoportok.
Amikor mindenki együtt volt a Nagytanácsteremben, ami uszkve egy 2x2 méteres irodahelyiség íróasztalán heverő A4-es papírlap ¼ -én volt, az Elnök, név szerint Infix, így szólt hozzájuk:
(Megpróbálom szöveg- hűen és jegyzőkönyvszerűen leírni a tanácskozást)
(Moraj: elcsendesedik) Infix: Barátaim! Mint tudjátok létezik ott balra lent, Abakusz-spirál legmélyén (vagy a legtávolabbi peremén - ez nézőpont kérdése) egy bolhányi bolygó, név szerint az Összeadás-kivonás. A bolygólakók nem tudnak mást csak összeadni és kivonni. (Közbeszólás: na meg szorozni!) Infix: Ezt most hagyjuk! Folytatom. Ennek a sártekének ura , bizonyos Megbőlbá-árnyék orvul meggyilkoltatta Négyzetgyök-kettőt. (Felháborodott zajongás: Még ilyet!, Ez hallatlan!, stb.) Kérem a javaslatokat, mi legyen e példátlan tett megtorlása, azaz mi a csodát tegyünk most?
(A küldöttek összedugták a fejüket, és az így kialakult óriás koponyából halk relécsattogás hallatszott.)
Ezután több megfontolásra érdemes ötlet (szám szerint: öt) és egy javaslat hangozott el. Végül is ezt a javaslatot - amit egy ősi faj, a Deriválók vetettek föl - fogadták el, miszerint egyszerűen nem kell őket tudomásul venni, vagyis hagyjuk az egész bolygót a bús fenébe.
Így is történt. A szomszédos Descartes-szorzatoknál kiraktak egy hatalmas behajtani tilos táblát, s Összeadás-kivonás bolygó hamarosan feledésbe merült.

De nem oda Buda! Feledésbe merült, de csak Magasabb Matematika felől nézve! Mi történt a bolygó felől nézve? És mi történt Helyi-értékkel, e mese pozitív hősével?
Nos, Összeadás-kivonás bolygóját utolérte a végzete, vagyis örök időkre fennmaradt; lakói továbbra is látható élvezettel összeadtak és kivontak (és szoroztak, de ez most mindegy). Mert a Matematika örök és múlhatatlan, olyan, mint egy váz (vagy lélek, esetleg szív, de nem akarok ilyen nagy szavakat használni) amiről a valóságos, anyagi világ hol lefoszlik, hol újra felépül. Talán egyszer egy elméleti pontba zsugorodik, aztán megint kitágul, felszínén aranyos leventék, ezüstös vitézek, válogatott cigánygyerekek vonulnak tarkán és vidáman, talán egyszer megszületik egy új Helyi-érték, aki végül kitanulja a Magasabb Matematikát, és egy holdtalan éjszakán, amikor a végtelen tizedesjegyű farkát maga alá csavarintva csak a hatalmas Pi csillag ragyog a bolygó egén, kris-tőrét Megbőlbá, az Árnyék mellkasába döfi. Talán.