avagy miért nincs a Fullextrának telefonos szerkesztősége.
Neti ül az asztal mellett, olvas, magazinokba való írásokat lektorál, illetve rakná össze a Kirakat legújabb számát. Mellette laptop és a TELEFON.
CSIIIIING. (rummarta férfihang) - Hálló???? Fullextra szerkesztőség? - Igen parancsoljon. - Én csak azt szeretném tudni, segíccsen má abba, mit iszik az a Matyibá amitől azokat a leveleket írja. A múltkor elolvasta az anyósom és a röhögéstől élettanilag maga alá könnyebbült. Most nagyon kéne egy hasonló, mert szorulása van a gyereknek! Az a büdös kölök bezabált egy egész doboz kakaóport! - Egy kis türelmét kérem, máris… azt mondja hogy: dugványdombi kéknyelű. De ettől attól tartok, még nem fog tudni olyan leveleket írni… - Akkó meg szóljon Matyibának, hogy igyekezzen a következővel, mert hiába öntjük a gyerekbe a ricinust! Nnyá, addig is az Isten áldja, kisnagysád csókolom minden porcikáját. (hívó letesz)
CSIIIIING. (begerjedt tinisrác) - Hálló, Fullextra? - Igen, jó napot kívánok. - Figyi, Karesz vagyok, küldjetek már nekem egy kiscsajt! - Kiscsajt? Milyen kiscsajt? - Hát fullextrásat. Tudod, didkó, popsi, meg minden legyen. - Elnézést, mi egy irodalmi portál vagyunk. Ebben nem segíthetek. Viszonthallásra. (Neti letesz)
CSIIIIING. (ízes falusi férfihang) - Halló szerkesztőség? - Igen, parancsoljon. - Sanyi vagyok! Én is be akarok lépni! - Parancsol? - Én be akarok lépni magukhoz. Hogy írhassak. Mi köll hozzá? - Hát először is egy számítógép. - Az mögvan. - Internet. - Azt hol lehet kapni? - Telefonszolgáltatótól. - Ahám. Akkor szólok a szomszéd Józsinak, hogy vegyen olyat. A telefonvonalat is tőlük lopjuk át… és mi köll még? - Majd ha már ez megvan, akkor tudok csak segíteni. - Jól van. Fogok ám telefonálni! El ne mennyen addig! - Nem, itt maradok. (türelmesen) (Neti letesz)
CSIIIIING. (izgatott gyerekhang) - Halló, csókolom! Soós Georgina vagyok. Tessék szólni anyunak, a Naivának, hogy a tűzhelyen fut a pörkölt és én nem tudom, mivel kell lezárni. Köszönöm! (hívó letesz)
CSIIIIING. (udvarias férfihang) - Halló, Fullextra? - Igen, jó napot kívánok, miben segíthetek? - Fusher Imre vagyok a Ferenc körúti szexshopból. - Akkor ez téves… - Várjon, várjon, le ne tegye! Dolgozik Önöknél az a bizonyos Blue ugye? Na, olvassuk rendszeresen, ő nekünk nagyon szimpatikus, és a versversenyes munkája megkönnyítéséül szeretnénk neki küldeni ajándékba valamit. Megadná a szerkesztőségük címét? - Budapest, XVIII. Kondor Béla sétány 10. Köszönjük, biztos meg lesz hatva a figyelmességtől… (mosolygósan) - Köszönöm, viszhall! (hívó letesz)
CSIIIIING. (suttogó, hadaró, mutáló fiúhang) - Háj, ti vagytok az az irodalmi portál? - Fullextra szerkesztőség, parancsoljon. - Figyuzzá rövid leszek, itt ülök az érettségin, ki írta a Toldit? - Arany János. - Ó, tudtam, hogy valami nemesfém, köszike, csákóka! (hívó letesz)
CSIIIIING. (behízelgő férfihang) - Halló tessék, szerkesztőség. - Jó napot kívánok, Szerencsi Béla vagyok a Budapesti Vidámparkból. Szeretnék beszélni Csitesszel. - Megmondaná kicsit konkrétabban miről lenne szó? Úgy látom, most nem elérhető. - Hát ha maga a Netelka, magácskának elárulom, szerződtetni szeretnénk. - Szerződtetni? - Igen délelőtt bohócnak a gyerekeknek, délután meg az Elvarázsolt kastélyba görbe tükörnek. Átadná neki az üzenetet, hogy kerestem? - Természetesen. (Maga elé, elismerőleg: ez a Csitesz nem hiába van mindig porondon!) (Neti letesz)
CSIIIIING. (zavart fiúhang) - Szia Ernő vagyok. Bocsánat hogy zavarok, de ott dolgozik a Mickey nálatok ugye? - Igen. - Te, véletlenül nem ér rá? Nagyon kellene a segítsége. Szerenádot szeretnék a barátnőmnek. Ő gitározik, ugye? - Igen, gitározik, de most családi elfoglaltság miatt nem elérhető. De ajánlanám 102-őt. - De én nem portrét akarok a csajról! - 102 zenél is, kedves Ernő, már a száztagú is megkereste! - Akkor írd fel neki légyszi a mailcímem: lúz.ernő@sulinet.hu. Köszi! (hívó letesz)
CSIIIIING. (Kissé süket nyugdíjas néni) - Hálló aranyoskám? Mondja már legyen szíves, hogy a Szűz Máriás keresztszemes terítő, amit ígért, az megérkezett? - Sajnálom, téves. - Tessék? Hangosan mondja, kicsit süket vagyok! - TÉVES! MI EGY SZERKESZTŐSÉG VAGYUNK. MELLÉ TETSZETT TÁRCSÁZNI. - Hát ha úgyis ott van maguk mellett, nem menne át megkérdezni? - NINCS ITT MELLETTÜNK! A SZÁMOT TETSZETT MELLÉÜTNI! - Jaaa, bocsánat. Viszont hallásra, aranyoskám! (Neti letesz)
CSIIIIING. (begerjedt tinisrác ismét) - Karesz vagyok. Na, ne add már be anyukám, hogy az intellektuell csajokat nem lehet meghúzni! Én pont az ilyenkre gerjedek, meg aztán minek van akkor a képtáratok? Végigmazsoláztam ám a katalógust! Meg amiket ezek írnak… senki ne magyarázza meg nekem hogy prűdek gyülekezete vagytok! - Sajnálom, ebben nem tudok segíteni. (Neti letesz)
CSIIIIING. (türelmetlen tenorhang) - Halló, szerkesztőség? Kelényi Angelikát keresem. Vagy Angelit, ahogy maguk hívják. - Házon kívül van. Mit üzen neki? - Azt, hogy ötezerrel megemelem az árajánlatot a képért. - Szabadna a becses nevét, uram? - Ja, Béla vagyok a műkereskedésből. A Jászaitól nem messze. Mondja, hogy ez az utolsó ajánlat! - Jó megmondom. Viszont hallásra! (Neti letesz)
CSIIIIING. (behízelgő, dugnivaló női hang) - Halló, Maca vagyok! - Jó napot kívánok. - Szeretném megkérdezni, hogy a maguk Somanja… az szabad –e még? Olvastam a regényét és hát… nagyon szeretném, ha ő lenne az aki eljuttatna a paradicsomba… - Sajnálom, nem adhatunk ki személyes információkat a szerzőkről. - Na, legyen már olyan jó. Csak azt szeretném tudni, van –e rá esély, hogy esetleg…. - Sajnálom, nem tudok segíteni. - De benn van most a cicafiú? Talán ő nem lesz olyan szőrösszívű, mint te… (Dühösen) Nincs benn (Neti lecsap) - …és magának nem is lesz! Ne hajkurássza maga a paradicsomot, mert ha én meg felpaprikázom magam, abból szép kis lecsó lesz...
CSIIIIING. (középkorú férfi, bemutatkozás nélkül) - Jónapot kívánok, Fullextra szerkesztőség? - Igen, jó napot kívánok. - Tessék mondani, lehet már tudni, hogy a Blue Gabi fia hányadik lett?... - Úgy érti…? - Igen, a táncversenyen! - Még nem tudjuk. Amint van eredmény, közzétesszük. - Köszönöm. Akkor majd még telefonálok. - Rendben, viszont hallásra. (Neti letesz)
CSIIIIING. (ízes falusi férfihang) - Halló, én vagyok megin’ - Elnézést, kiről van szó? - Hát a Sanyi! No! Itt ülök ezelőtt a villozó tv képernyő előtt, valami kafetériába’ internyet is van, vagy mi a rákfene. Mondgya, micsinájjak? - Először is regisztráljon. - Há magyarul beszéjjen, hogy a sánta lábú vak macska virnyogjon magának szerenádot! - Írja be a címet. - Várjon, nem fog a toll! - A billentyűzettel. - Ja, ezzel az írógéppel? - Igen azzal. Írja, amit mondok. Duplavé, duplavé, duplavé, pont, f-u-l-l-e-x-t-r-a, pont, hu. - És aztán? - Nyomja meg az Entert. Az a nagy billentyű jobb oldalt az ű mellett. - És most? - Keresse meg a regisztráció szót bal oldalt. - Hogy ezek nem tudnak magyarul…bal oldalt…valami nagyfogú pacák tekintget itt mindenfelé. - Az alatt van, kattintson rá. - Micsoda? - Kattintson rá az egérrel. - Nincs nekünk egerünk, az utolsót nyáron fogta meg a Mirci… - Az egér az a kis hosszúkás-ovális valami az asztalon, amihez egy drót csatlakozik. - Jaaaaaa, akkor ezzel varázsolt mindig az a ho gyerek… - A kis nyíllal, ami a képernyőn van, kattintson a regisztrációra. - Húúú, ez ugrál nem tudom elkapni! - Ne rángassa annyira az egeret. Csak finoman. - Nnna, megvan. Mi az hogy felhasználói név? - Ez Ön által választott név, ahogy szeretné, hogy itt szólítsák. - Hát Sanyi bácsi. - Akkor írja be. - Mi az, hogy email? - Az az ön postaládája. Ennek kell a címe. - Hát őőő. Ami a címünk is. Há ki látott még olyat, hogy máshol lakik a postaláda? Kossuth utca 45, kiskapu. - Nem a kinti postaládájáé kell. Hanem az elektronikus. Ehhez kell legyen önnek egy címe. Nézze uram, nagyon elfoglalt vagyok, majd ha már van e-mail címe, hívjon vissza, rendben? - Jóvanna, kisasszonyka, há ne haragudjék egy ilyen öreg emberre. Aztán el ne menjen! - Elmenni? Hát, van nekem arra időm?! (kagylót fáradtan visszaejt)
CSIIIING - Halló, Fullextra szerkesztőség! - Jó napot, a motoros futár vagyok. Csomagot hoztam valami Blue-nak…
(Neti kimegy, bejön egy dobozzal, amin a következő mottó áll: „Pénz számolva, minden más verve jó…” Felbontja és kivesz egy kék színű bőrkorbácsot, suhintgat vele párat)
CSIIIIING. (mérges idősödő férfi hangja) - Halló, Fullextra szerkesztőség? - Igen, miben segíthetek? - Burukk Lajos vagyok, a Baranyai Galambász-szövetségtől. Papp Laurát, más néven Királylányt keresem. - Épp magamon… öö.. házon kívül. Segíthetek valamiben? - Naná, kérem. Eltűnt a legjobb postagalambunk, Tuba! Én mi őrá gyanakszunk, mert Pécsett látták a madarat utoljára. - Neeem, kérem, Ismerem Larát, sosem ártana egy galambnak se…, ráadásul galamblelke van! - Nem-eeeeee? Idézek az egyik írásából. Tessék kérem: „a galamb nem madár, hanem egy sunyi tollas dög, aki mindig oda szarik, ahová a legfelső lakó könyököl.” Szóval szeretnék én beszélni azzal a Larával. - Rendben, galambom, átadom az üzenetet! - Köszönöm a kedvességét, viszont hallásra! (hívó leteszi)
CSIIIIING. (idegesen sipító női hang) - Halló, jó napot kívánok, Szőröző Szimonetta vagyok, pedagógus és mentálhigiéniás tanácsadó. Nézegettem a portáljukat és nagyon nagy hibának találom, hogy nem tüntetik fel azt, hogy melyik írás való 18 éven felülieknek! Pedig ezt kiskorúak is olvassák! Kötelességük lenne minden írás elé kitenni! - Elnézést, de nem vagyunk műsorújság! És az igényesebb erotika… - Akkor legalább a gyanús személyek írásait megnézhetnék! Itt van pl ez a skizofrén, ez a Diony… sia… - Egészségére! - Ne gúnyolódjon! Kellene egy olyan rovat, ami csak a felnőttek számára érhető el! Oda publikáljon! Meg az a csipesz, meg a sóman is! - Rendben van, köszönjük észrevételét, a javaslatot felírtam, megbeszéljük a főszerkesztőkkel! - Ajánlom is, viszont hallásra! (hívó lecsapja)
CSIIIIING. (begerjedt tinisrác ismét) - Karesz vagyok. Te figyi! Hosszú hajút küldjél. Nem baj, ha kicsit testesebb. Vagy mondjuk imádja a bőrcuccokat. (Neti fúj egyet, majd elvigyorodik) - Jó, tudod mit? Küldöm Somant. Pont illik rá a leírás. - Húúú, az melyik? Várjá, várjá…Vazze, ennek szakálla van! - Ne legyél olyan válogatós. Ha soman elrendez, garantáltan félúton érzed majd magad a paradicsomba! (Neti lecsapja)
CSIIIIING. (Kissé süket nyugdíjas néni megint) - Halló aranyoskám? Tessék már mondani, és óaranyszínű hímzőcérnájuk van? - ELNÉZÉST! DE MEGINT A SZERKESZTŐSÉGET TETSZETT HÍVNI! - Hát pedig nekem ezt a számot írta ide fel, aranyos, hogy telefonáljak. Mi, hogy megint? Mi már ma beszéltünk? - IGEN. AZ ELŐBB. ROSSZUL TETSZETT TÁRCSÁZNI! - Jaj, bocsánat aranyoskám, de tudja, már a memóriám se a régi… Minden jót magának! - VISZONTHALLÁSRA! (Neti leteszi)
CSIIIIING. (ismeretlen betelefonáló hadarva) - Halló, Netelka? - Igen, én vagyok, parancsoljon. - A február 5-i blogod.16. hozzászólásának 4. sorban kihagytál egy í betűt!!! Tantónénit írtál tanítónéni helyett! Különben is külön van! És én vettem észre, beeee! (Választ nem várva gyorsan lecsapja)
CSIIIIING. (mérges idősödő férfi hangja) - Halló, Burukk Lajos vagyok. Két nap múlva verseny. Ha addig nem kerül elő Tuba, a maguk királylánya garantáltan nem fog többet publikálni! (hívó lecsapja)
CSIIIIING. (középkorú férfi) - Halló, Feri vagyok! Van már eredmény? - Elnézést, de milyen eredmény? - Fradi-újpest, milyen…hát a táncversenyről! Vagy nem magával beszéltem az előbb? - De igen. - Igen, már van? - Nem. - Akkor nem magával beszéltem? - De igen, de eredményünk nincs még! Ha lenne, higgye el, táncra perdülnék örömömben! - Ja, köszönöm. Visszhall! (hívó zavartan leteszi)
CSIIIIING. (türelmetlen tenorhang) - Halló! Itt a Béla a Műkereskedésből! Ajánlok ötvenet, de ez tényleg az utolsó! - Értem. Köszönjük a hívását. (Neti rezignáltan visszaejti a kagylót)
CSIIIIING. (már kevésbé mérges idősödő férfi hangja) - Halló, Burukk Lajos vagyok a Galambász Szövetségtől! Megvan a Tuba! - Igen? (kínjában röhögve:) Ó, hát ennek nagyon örülök. Megvan, egészséges? Nem kellett inTUBÁlni? (Elgyötörten) Engem lassan igen. (Neti az asztalra hasal és leteszi)
CSIIIIING. (ízes falusi férfihang má’ megin) - Halló! Sanyi vagyok! Figyeljen kisnagysád, diktálok! Kissanyi-nagykukacpostaláda.hú - Ez nem nekem kell Sanyi bácsi, ezt maga írja be a regisztrációs laphoz! - Az meg hol van? - (félig sírva) Duplavé, duplavé, duplavé, pont, f-u-l-l-e-x-t-r-a, pont, hu. A Nagyfogú tekintgetős pacák alatt! - Ja, megvan! Sanyi bá, kissanyinagykukac, minden megvan aranyoskám! Még jó, hogy az a ho gyerek így tud segíteni! - Még jó…. (kikészülve) - És akkor még egy kérdés, drága: hogyan kell verset írni? - Sanyi bá, ezt pont tőlem kérdi?! Forduljon bizalommal ho-hoz…(sírva) (szipogva ejti kagylót vissza)
CSIIIIING.
- IGEN! SZERKESZTŐSÉG! (idegtől hangosan) - A hímzőkeret… (nyugdíjas néni) - NEM! NINCSEN HÍMZŐKERET! MÉG MINDIG NINCS! A SZŰZMÁRIA SEM ÉRKEZETT MÉG MEG, PEDIG MÁR EMLEGETEM ELEGET! (telefon amortizáló kagylóvisszatétel)
CSIIIIING. (idegesen sipító női hang ismét) - Halló, Szőröző Szimonetta vagyok! Látta már miket írkál megint Csitesz? A fórumokban? - Nem, nem láttam… - Akkor nézze meg! Most rögtön! (hívó lecsapja)
Neti az asztalra borulva szorgalmasan pakolja a fejére az asztalon lévő összes papírt és reménytelenül pislog ki alóluk.
CSIIIIING. (lerázhatatlan, behízelgő női hang) - Halló Maca vagyok, legalább a mailcímét megadnád a Somannak? Hátha épp ráér mostanában. - Nem, Soman nem ér rá!!! Épp a randevúzni készül Karesszal!!! (Neti lecsapja)
CSIIIIING. (Neti felkap és kiabálva:) - Sőt, Matyibá sem ér rá, most írja a hashajtó leveleit, és ha tudni akarja, Angeli képére száznál tart a licit, Csitesz nem megy sehová görbe tükörnek, üzenem a Vidámpark igazgatónak, hogy igyon a dugványdombi kéknyelűből és nézegesse saját magát a tükörben, az óaranyszínű szűzmáriakeret nincsen és nem is lesz, dionysia és soman írásai már végig is vannak piros karikázva, Sanyi bának pedig annyit, hogy majd én megírom a verset, csak ne hívjon többet. 102 már a gitárját hangolja a szerenádhoz, Királylány épp most főzi Tubát, a blogomat direkte írtam úgy, ahogy, Szőrös Moncsicsinek pedig mondom, hogy nem, nem láttam még mit írt csitesz vagy Soman vagy dio, a táncverseny eredményét sem tudjuk még. Sikerült kielégítenem vagy van még egyéb kérdése?!!!!
- …..Mélybordó színű hímzőcérna van?
(Neti kidől, elfekszik, feldobja a pacskert.)
VÉGE
Íme kérem a tüneményes (itt még mosolygósan-türelmes) telefonos kisasszony. Köszönet a képért Annának.
Ja: a korbácsból vándorkorbács lett. Ami azt jelenti, hogy addig vándorol Annával a talikra, míg Blue nem tudja átvenni tőle. Saját kezűleg készített ajándék! :) |