| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Éj mélyén Ideje:: 02-24-2008 @ 07:44 pm |
|
|
|
|
Alkonyodott.
Az égbolt izzó testére por tapadt.
Aztán elbújt.
Elmenekült a horizont alá,
le a mélybe, ahol új utakra tévedt,
s új szelekkel vívott hős csatát.
Az égen a tűz kihúnyt,
és körülnézett az este,
a vígasztaló, az álmot hozó.
Körülnézett és belesiklott az éj tenyerébe.
Csak az égi lámpák világítottak,
meg a szentjánosbogarak.
Az éj sóhajtva kérdezett:
Hol vannak az emberek?
Hol a pajkos hintalélek,
melynek vidámsága égig érhet?
Hol vannak a tekintetek?
melyek szirtre fényt hintenek?
Ím egy meggyfa ringatja levelét,
mint anya a síró gyermekét.
Amott a tó, hullámzik szüntelen,
csónak bukkan fel a meztelen vizeken.
Itt egy bogár táncol a tűz körül,
a lámpafény a szűk utcán szétterül.
Hol az ember?
Hol pihent meg?
Az éjszaka csak keresett,
embereket keresett.
Szíve dobbant,
s mint egy fáradt vándor,
ki önmagától
a falatot is megvonta,
s küszködve keresi a tanyát,
hol megszállhat,
úgy baktatott mezőről erdőre,
faluról városba,
ahol rásimult a lombra, és a tetőre.
Ablakokon belesett:
hol élnek az emberek?
Az éj mélyen hallgatott.
Sötétsége megfagyott.
Öreg ember magányban,
ott ül bent egy szobában.
Keze kérges,
s amint nyúl egy csorba bögréhez,
főlsóhajt.
- Vajon a fiam jól van?
Az út túlvégén, egy másik ablakban,
gyermek néz a holdra,
a hátán paplan van.
Szeme fáradt,
arcán bánat,
- Apám mért veri anyámat?
Odébb fények, gyertyafények,
az ablaknak mesélnének.
De a kanóc serceg halkan,
- A lány elaludt, szemén könny van.
Új ablak jön, mögötte zaj,
úgy tűnik a csend itt meghalt.
Boroskupát emelgetnek,
asztal mellett földre esnek.
Tovább, tovább!
Az éj meglát egy kóbor kutyát,
tépett szőrű, sovány, ugat,
szemétdombon kapar, kutat.
Alig liheg, alig él,
hátán seb ül, rajta vér.
Az éj baktat, s egy kapunál.
Árnyék billeg, meg-megáll,
mint ki figyel,
mint ki vár,
kinek terve készen áll.
Kulcs a zárban megfordul,
ajtó nyilik, szék borul.
Sikoly tör az éjen át,
kihúnyt élet, holdvilág,
arcát fedi a világ.
Az éjszaka megremeg,
jaj, az a kéz,
kézben a vész,
vészben a hang,
hangban a jaj,
röhögve,
hörögve
táncot jár a szörnyű vihar.
Eltipor dalt,
mosolyt,
reményt,
s az ember szíve nagyon kemény.
Hol a hang, a hitet adó?
Hol a kéz, a símogató?
Hol a szem, a csillogó?
Hol a szó, a bíztató?
A kályhában parázs ül.
A gyertya lángja földerül.
Csak a szív nem hegedül!
Csak a szívek hangja szakadt meg.
Csak az élet csókja fagyott meg.
Csak az ember felejtett,
feledte, hogy ember lett.
Az éjszaka, - csöndjében -,
fenyt gyújtott a zord égen,
fényt gyújtott,
s mint csősze nyájnak,
vigyázta ékeit, ne érje bánat,
ne fájjon nekik a földi sár,
ne a kemény, rút magány.
.
Szórjanak szét piciny sugarat,
szikrajátékuk úgyis megmarad.
Nézd a gyermek tovább kérdez,
választ nem lel, mégis kérdez.
A lány arcán könny mesél.
Nem figyel rá, csak az éj.
Öreg ember fáradt szemmel,
gyűrt homlokkal, érdes kézzel,
múltról mesél szótlanul,
ködöröme szerte hullt.
Szalad a sötét éj,
csillagai szépek,
de egy sincs közel az ember szívéhez!
Forog a föld, siet a pillanat,
a magány mégis örökre itt marad.
Az éjszaka sűrűbb lesz,
a köntöse megfeslett,
húzza sötét fátylát,
húzza, míg a reggel
vörösen,
ködösen,
összesöpri csillagát,
Elillan a holdvilág,
Új nap indul tétován.
Gyermek ébred csodálkozva,
nem tudja, hogy hol az anyja.
Lány arcán a mélabú,
úgy virít, mint bölcs tanú.
Öreg ember fölkel lassan,
- Kinek főzzek? - mondja halkan.
Kutya lába megremeg,
szagolja a szemetet.
Kapun lóg a feltört lakat.
A napsugár ködöt arat.
Ezer kín és fájdalom,
hol a fehér irgalom?
Ballag a nap az égbolton,
reményt keres arcokon.
De a szemek sötéten
félrenéznek kevélyen.
Lélektelen lélek lépked,
minden órán jel és bélyeg.
Recseg, ropog a világ.
Nem találja önmagát.
Fut az idő alagútba,
eltorzítva,
megtiporva,
láncra fogva,
sötétségbe beolvadva.
A nap fénye kéket fest.
Mért nem kell az embernek?
Miért szárad ki minden óra?
Mért csúszik a közönytóba?
Hiába a nap sugara,
sehol dal,
sehol tánc,
sehol öröm,
sehol láng.
Jön az este reménykedve,
lámpák nyílnak serénykedve,
alkony bízva meghajol.
A nap teste elpirul.
Így vágtat a nagyvilág
kötényében jégvirág.
Jégvirág,
jégvirág,
ezer nyáron ezer télen,
fagyok jönnek,
tüzek jönnek,
könyörgések égbe törnek.
Így siklik az életünk,
nem játszunk, csak kérdezünk.
Kérdezzük, hogy hol a válasz.
Fáj a kérdés.
Nincsen válasz!
Fáj az élet az állatnak s az embernek
Fáj az ember az éjnek s a napfénynek |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-24-2008 @ 07:56 pm
| Hozzászóló: anyatka (Ideje: 02-24-2008 @ 08:26 pm)
Comment: Hú Taci, ez télleg...!!! Nagyon elgondolkodtató! Errefelé tartunk? |
|
|
|
|
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 02-24-2008 @ 08:32 pm)
Comment: Taci, de jó, hogy újra itt látlak!:)))))))) nagyon szép sorok, ez hatalmas munka volt.:))))))))))) Puszi: Andi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Lyza1 (Ideje: 02-24-2008 @ 08:41 pm)
Comment: Gratulálok Kedves Taci!...Remek munka, nagyszerű alkotás!...Sok szeretettel ölellek: Lyza |
|
|
|
|
| Hozzászóló: lena1 (Ideje: 02-24-2008 @ 08:54 pm)
Comment: Mind mind igaz gondolat. Nagyon szépen megírtad drága Taci. Szeretettel ölellek.Lena |
|
|
|
|
| Hozzászóló: taci (Ideje: 02-24-2008 @ 08:59 pm)
Comment: anyatka kedves, néha úgy tűnik, igen, de ahogy az éremnek, úgy az életnek is van másik oldala. Tudok örülni a napfénynek, a fáknak, a hónak, és még ezer más dolognak. Neked is! :))))))) Pussz! :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: taci (Ideje: 02-24-2008 @ 09:05 pm)
Comment: Amikor csak tudok, jövök Andi. Szeretettel gondolok rád és rátok! :))))))) Jó veletek! :))))) Pussz! :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: taci (Ideje: 02-24-2008 @ 09:10 pm)
Comment: Köszönöm Lyza kedves! Én is szeretettel ölellek! Szívből kívánok minden jót neked! :))))))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: taci (Ideje: 02-24-2008 @ 09:18 pm)
Comment: Tudod Léna, ez valahogy így jött ki. Globálisan én is igaznak gondolom, ami természetesen nem azt jelenti, hogy ne hinnék egyes emberekben. Szeretettel gondolok rád! :)))))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 02-25-2008 @ 09:01 pm)
Comment: Nagyon nagy igazságok...Nagyon tetszett..:)))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: taci (Ideje: 02-25-2008 @ 11:07 pm)
Comment: Jaj, de örülök Anna! :)))))))) Jó érzés, ha valaki megérti amit mondani szeretnénk. Ezzel mindnyájan így vagyunk. :) Köszönöm a hozzászólásodat! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: blue (Ideje: 02-26-2008 @ 01:36 pm)
Comment: Kedves taci, nagyon elgondolkodtató sorokat írtál. szeretettel: gaby)))) |
|
|
|
|
|
