Elveszíteni nem lehet,
Töretlen fényű ez a csillag,
E világon bármi történhet,
Feledni téged már nem tudlak.

Mert oly mélyre bevésted magad,
Ebbe a szívbe, ahogyan
Senki más, és nem is szabad,
Senkit sem engednem oda.

Mert ez olyan, végtelen érzet
Tudod, mint a szellő mely megérinthet,
S egy titkos éjjelen veled lehet
Mikor egymásra találnak az elveszettek.

Elég egy röpke szó, és megértelek,
Megérzem azt is, ha szíved megremeg.
Egyszer majd rájövök, miért is van ez,
De egy biztos, magamban mélyen őrizlek.

Őrzöm az álmokat, az álmodat,
Védve megannyi titkos fájdalmadat.
Mert veled történt meg, hogy a pillanat
Megállt, ahogy a fények lelassultak…