2009. szeptember 29.

Tudom, nagyon hirtelen tűntem el. És eltelt egy kis idő is azóta...
Közel két év...Annyi minden történt velem, hogy alig bírom számba venni őket... De azért megpróbálom!
A 2007-es szilveszter jól sikerült. Házibulit csaptunk. Ott volt: Emília, Magdi, Zsóka, Karesz, én, és még pár ismerős... Sokat ittunk, koccintottunk Zsóka szülinapjára is... Csodás este volt. Persze másnap igen nehezen keltem fel. Még jó, hogy egész hétre "szabadságot" vettem ki:) A félévi átlagom egész jó lett. A tavasz nem sok jót hozott nekem. Megismerkedtem egy sráccal, jártunk pár hétig, de nem éreztem a szikrákat... Pont, mint Márknál. Csak ezzel a sráccal nem sikerült szépen szakítani... Ordibált velem, hogy csak játszottam vele, az érzéseivel és különben is, ki vagyok én, mit képzelek magamról, blablabla... Meguntam, ott akartam hagyni, mire belekapaszkodott a karomba. Iszonyú erősen szorította, azt hittem, eltöri a csontomat. Ekkor már nekem is elszállt az agyam, ordibálni kezdtem, hogy hogy lehet ilyen bunkó, mikor én őszinte vagyok vele. És különben sem ígértem neki sírig tartó szerelmet!! Nem fogjátok elhinni, hogy erre mit tett! Felpofozott! Engem! Egy nagy piros folt éktelenkedett még fél óra múlva is az arcomon... Hazajöttem, és tesóm meglátta... Iszonyú balhét csapott... Alig tudtam leállítani, hogy ne verje meg. Másnap hívott, hogy bocsássak meg, nem úgy gondolta... Végig sem hallgattam, kinyomtam a telefont, msnen letiltottam és kész.
Nyáron külföldön voltam dolgozni. Egy ausztriai szállodában takarítottam. Jó meló volt, tetszett és jó sokat fizettek.:) Hazajöttem, a felét kb. elköltöttem. Felújítottam a ruhatáramat: új táska, pár farmer, fölső, pulcsi, stb. Vettem egy olyan fullos mobiltelefont, hogy mutogatni se mertem, nehogy kikapják a kezemből:) A többit félreraktam. Egyrészt a sulira, mivel másodszakmánál fizetni kell. Másrészt arra, amire mindig is vágytam...
Mondtam már, hogy jelenleg honnan írok? :) Pesten vagyok, egy cégnél, a saját irodámban:) Miután elvégeztem a sulit, még a nyáron tescoztam, de aztán jött egy lehetőség... Azt hittem ilyen sosem lesz:) Én, aki mindig kis lúzer voltam, sokszor lenéztek, még takarítottam is, hogy legyen pénzem... Most egy multicégnél melózok, sőt, ez sokkal inkább munka, mint meló:) Van, hogy csak ülök egész nap, felügyelem a dolgokat:) Persze voltak már keményebb napok is, amikor éjfél körül értem haza, de reggel hatkor már benn voltam. Nem egyszerű ez, de ilyen fizetés mellett... :)
Picit még visszamennék a múltba. Próbálom tényleg a leglényegesebb dolgokat kiemelni. Szóval, a tavalyi évben a nyári munkám volt a legizgisebb. Szerelmi életem romokban. Tomiról már kb. másfél éve alig hallok. Néha úgy érzem, nem is volt igaz, ami köztünk történt... Képzeljétek, még tavaly, egy hideg február 14-ei napon sikerült találkoznunk:) Megvolt a villámcsapás, minden... Aztán többet nem láttam. Akkor és ott úgy éreztem ,hogy valójában végig csak ennyit akart, egy estére megkapni, és kész. Nem értettem, hogy valakit hogy lehet ennyire félreismerni... Ezért jöttem össze Bandival tavasszal... Aztán május környékén újra hallottam Tomiról. Balesete volt. Kórházban ápolták. Az arcán kívül szinte mindenét összetörte... Rohadt autóversenyek!! Én csak azt nem értettem, hogy miért nem szólt nekem?
"- Kórház... kórházban?
- Igen, ja, ott...
- És miért nem szóltál?! Azt se tudtam...
- Tudom. Hajszálon múlt az életem...
- Értem. Ha meghaltál volna, arról hamarabb értesülök...
- Ne mond ezt!!!
- Hát mit mondjak?? Figyelj, eljöttél hozzám, együtt töltöttünk egy szép napot, egy csodás estét... Aztán eltűntél!!! Hogy tehetted ezt velem?!
- Ne haragudj, kicsim! Én csak...
- Ne hívj kicsimnek! Kímélni akartál, igaz?! Arra nem gondoltál, hogy erős vagyok és melletted akartam volna lenni? Tudod, mit? Húzz a fenébe, nélküled is elég zűrös az életem!"
Egy hétig sírtam utána. De aztán talpraálltam. Azóta sem volt barátom, de nem is érdekel. Kicsit úgy érzem magamat, mint Carrey Bradshow, a Szex és New York-ban:) Azzal a különbséggel, hogy én nem újságíró vagyok. De itt vagyok 23 évesen, szingliként... Nem mondom, hogy így is maradok, de még ki tudja...
Most csak ennyit akartam. Remélem, örültök, hogy visszatértem! Mert én igen!:) Ezentúl amilyen gyakran csak tudok, írok.
Csáó!

2009. október 4.

Én még ilyenkor sem pihenek:) Vagyis nem sokat:)
Még nem meséltem az itteni életemről. Nos, Pest, mint tudjuk, egy nagyváros. Mit mondjak, nem egy Bécs:) De jó hely azért. Sikerült egy szép környéken lakást kivennem. A tavaly nyárról félretett pénzem, és az idei nyár verejtékezése megtette a hatását. Kis aranyos, második emeleti, kétszobás lakásom van. Az egyik szobában alszok, a másikban dolgozok. Direkt így osztottam el, mert különben sosem pihennék. Nincs is itt ágy, hogy mindenképpen át kelljen mennem aludni... És ahogy ismertem is magamat, utána már lusta voltam átjönni ide:)
Csendesen, nyugodtan, anyagi biztonságban telnek a napjaim. Havonta küldök haza pénzt, igaz, még csak most küldtem először, de így tervezem:) Sajnos, hazamenni még nem volt időm. Vagyis nem akartam időt szakítani rá. Majd hónap vége felé megyek, azért elsején szeretnék kimenni a temetőbe, ahogy mindig. De most, hogy itt vagyok Pesten, legalább az itt eltemetett rokonokhoz is kimehetek.
Képzeljétek, van egy kiskutyám!:) Annyira kis édes! Bolyhoskának hívják:) Tudjátok, a Harry Potterben volt egy háromfejű kutya... Na, mindegy:) Hát, az én Bolyhoskám nem háromfejű:) Egy nagyon kis helyes feje van:) Egyéb iránt szálkás szőrű tacskó:) És imádom. Jól kijön a teknősömmel:) Szinte minden álmom teljesült!:)
Jó érzés, hogy teljes mértékben a magam ura lehetek. A cégnél is:) Ritkán kell kikérnem az igazgató véleményét, de meg is vannak velem elégedve. Sosem hittem volna, hogy kiskosztümös nő lesz belőlem:) Óh, igen. Az irodám.
Szép környéken van, az ötödik emleten. Még jó, hogy a nyárnak vége, különben erőteljesen izzítanánk a klímát:) Csendes helyen dolgozunk, a közelben több kifőzde, Meki, üzletek,stb. Én azért néha maradok a Happy Meal menünél:) Na, jó, most aztán gyerekesnek tűnhetek:) Egy Harry Potter szereplőről nevezem el a kutyámat, a Mekiben meg Happy Mealt- kérek... De nem tehetek róla! A komoly kis életembe vinni kell némi gyerekességet:) És imádom a kis kütyüket!:) Na, meg a Harry Pottert!:))) Hamarosan lesz a Halál Ereklyéinek premierje:P:) Ó, tavaly Bécsben néztem a Félvér Herceget! Az ottani volt főnököm szerzett jegyeket!:) Jobban örültem volna Londonnak, mert akkor láthattam volna a színészeket is... De idén irány London!:) És kihasználom teljes mértékben az egy gigás memóriakártyát a digimben:) A közvetlen munkatársaim tök hülyének néznek a mániám miatt. Pedig ezt már nem fogom kinőni:) Az tuti:) Az irodám falán egy hatalmas Félvér Herceg moziplakát figyel... Még a tavalyi bécsi premieren szereztem:) Olyan jó érzés volt!:) Gondoltam, legyen együtt a két dolog, amit imádok: a munkám és a Harry Potter:)
Amúgy ne higyjétek, hogy a szerelemről teljesen letettem. Van az irodánkban is helyes srác bőven. Az egyik, Tibi, nagyon megtetszett. Olyan kis édes a stílusa, és mindig megnevettet:) Persze ő piszkál a legjobban a mániám miatt. De aztán valamelyik nap megláttam a kezét... Miért is nem figyeltem meg hamarabb? Hogy kerülhette el a figyelmemet?? Hiszen ott fénylik... Igen, kitalálhattátok. Egy arany karikagyűrű. Bizony. Tibi nős. Hogy is hihettem, hogy egy ilyen édes pasi még szabad?? Arájával, Szaszával már 6 éve egy párt alkotnak, ebből két éve házasok. Jó nekik. Egyenlőre gyerek még nincs útban, de úgy vannak vele, hogy addig élvezik a közös éveket, amíg lehet. Én meg itt maradok pártában:(
Na, jó nem akarom sajnáltatom magamat. Szép életem van, és biztosan meg fogom találni a nagy Őt. Valahol, valamikor...


2009. október 9.

Nehéz napunk volt. Ilyenkor tudom átkozni a számítógépes rendszereket! Nesze neked tűzfal és vírusírtó! Egy alattamos víruska belopózott a szerverünkre és hazavágta az egész rendszert. Azt hittem, vért izzadok, mire mindent rendbe hoztam. Hetek munkája veszett volna el... Még jó, hogy általában csinálok biztonsági mentést, amit átteszek a laptopomra. Így sok bosszúságtól mentettem meg magamat. A többiek már nem voltak ilyen "könnyű" helyzetben... De mindenből tanul az ember fia, főleg, ha lány:) És minden rendbe jött, úgyhogy no problem:)
Ma este megyünk Tibivel bulizni. Csodálkoztam, hogy Szasza elngedi. Bár eddig csak kétszer találkoztam vele, nekem az jött le, hogy féltékenykedő típus... Amikor először jött be az irodába, és meglátott minket Tibivel... Én az asztalon ülve, igencsak merészen felslicelt miniszoknyában hajolok a széken ülő Tibihez és épp fogom a kezét... Nehéz is lett volna, nem félreérteni, pedig nem történt semmi. Csupán pont elvesztettem az egyensúlyomat az asztalon ülve, és belekapaszkodtam Tibibe:) Csak ennyi volt, de ha szemmel ölni lehetett volna, én már halott lennék. Akkor elmagyaráztuk neki a dolgot.
A másik alkalommal én ültem a széken, keresztbe tett lábakkal, Tibi meg éppen térdelt le, mivel elejtette az iratokat, amiket éppen akkor hozott nekem... Azt hittem, meghalok, amikor Szasza belépett... És megint magyarázkodni kellett... Ezek alapján nem gondoltam volna, hogy Tibit "elengedi" velem bulizni.
Két óra múlva indulunk, ha Tibi pontos lesz. Én pasizni megyek, ő meg valami haverjával találkozik ott.
Kíváncsi leszek. Amióta itt vagyok, Pesten, még nem voltam bulizni. Jó, kicsit beültünk egy cukrászdába, vagy pubba munka után, de ezen kívül... Most megyek először táncolni:) Már hiányzott is.
Megyek, és készülődök, csábítónak kell lennem:)

hajnalban,miután hazaértem:
Hát ezt le kell írnom ,még most, frissiben, amíg el nem felejtem! Habár igencsak felejthetelen volt!
Tibi majdnem pontosan érkezett. Na, jó, azt az egy percet elnézem neki, amivel korábban jött:) Valami eszméletlen helyre vitt! Dreamworld a neve. El se hittem, amikor beléptem! Valami furcsa érzés tört rám. Mintha már jártam volna ott, de ezt lehetetlennek tartottam, mivel sosem jártam Pestre szórakozni:) De mégis... Az asztaloknál sejtelmes fények, minden asztalnál más, és mégsem tűnt olyan tarka-barka, színes össze-visszaságnak az egész... A falak szépen visszaadták a lámpák fényét. Minden kis asztalnál négy szék, kipárnázva, az asztalkán pici virágcsokor, persze teljesen friss, isteni illata volt... Hát itt vétek rágyújtani... Mikor ezt hangosan kimondtam, Tibi felvilágosított, hogy itt nem is lehet, csak a másik teremben, ami fent van... 50 lépcsőfok vezetett fel /megszámoltam, mert én még ilyet nem is láttam/, egy zárt, de jól szellőző helyiségbe jutottunk. Ugyanaz a hangulatvilágítás, megspékelve egy nagy tánctérrel, ahol cikáztak a derbik és a strobik... A koktélbár uw csővel volt megvilágítva, kicsit vicces volt, amikor egymásra mosolyogtunk a pultos sráccal:) Egy vodkanarancs kezdésnek, aztán macifing... De azzal gyorsan le is álltam, nem akartam, hogy a végén Tibinek kelljen hazavinnie, valami helyes lovag helyett:) Aztán csörgött Tibi telója.
"- Csőőőő!:) -Jaja, itt vagyunk fent! -Gyere nyugodtan!:) -Nem, nem is ronda... Na állj le és gyere fel!"- azzal letette.
"- Ez mi volt?
- Kicsit meséltem haveromnak rólad:) Hogy milyen kis csinos vagy. Ő meg olyan régen van egyedül, és...
- Jó nem kell a rizsa, nem vagyok éhes!:) Na, mutass be neki!"
Ekkor felért a lépcsőn a srác. Benyitott az üvegajtón. Én alig láttam, mert ekkorra beindult a buli, és az asztaloknál nagyon gyengére vették a világítást, hogy a discofények jobban érvényesüljenek... Elfordultam, kértem még egy vodkanarancsot, amikor odaért a srác. Tibi megkocogtatta a vállam. Megfordultam.
"- Jula, ő itt a legjobb haverom, Tomi. Tomi, ő itt Jula, a legédesebb munkatárs..."
Próbáltam Tibi megjegyzésén mosolyogni, de csak egy gyenge grimaszra tellett. Azt hittem rosszul látok és hallok...Ő állt előttem, teljes valójában...Nem akartam elhinni...Hát, innen volt ismerős a hely! Tomi mesélt róla, ez a törzshelye... Én marha...