Álmodozom, akár a szőke felleg
Mely a friss harmat cseppben éled
Egy pillanat csupán, de másnak
Egy teljes kis élet, 

És hiába nyomor,hiába rossz lépések,
Ott vagy, hol lenned kell,
Még ha még nem is érted.

Megállok itt, a parton,
Fülemben szomorú dal.
Megállok és nézem a túloldalon,
Az élet tovább megy, még ha nem is akarom.

Megannyi titkos fájdalom,
Ez az én egyetlen bajom,
Néha mind belém hasítanak,
És csak ő hozzá kiáltanak.

De olykor csendben élnek,
Minden szívverésben
Meglapulnak, meg se rezzennek,
És sokszor helyettem beszélnének!

De nem, túl késő hinni benned…
Te furcsa kis érzület,
De vajon mit érek én neked,
Mikor már eloltódtak a túlsó fények.