| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Hazatérés Ideje:: 03-05-2008 @ 08:58 pm |
|
|
|
|
Sötétedett. A buszról most szállt le. Miután mindenkitől elbúcsúzott, körbenézett. Nem mintha őszintén hitt volna benne, hogy bárki is kijön elébe, habár ő tudatta előre az otthoniakkal, mikor érkezik.
16 éves volt. Nem ismerte még jól a kisvárost. Elutazása előtt költöztek ide.
Az előző kisvárosban, ahol laktak belépett a népitánc csoportba. Énekelt és táncolt. Tehetséges volt.
Már az első évben eljuthatott az NDK-ba és Szovjetunióba is. Utóbbiból érkeztek most haza. Nagyon nagy sikerük volt. De keményen megdolgoztak érte. Minden nap két fellépés két héten keresztül. Élvezte. Fent állt a színpadon, igaz nem egyedül, de akkor is. És felállva tapsolták őket.
Most végre haza érkezett. Még akkor is, ha nem érezte, hogy itt ebben a kisvárosban lenne az otthona.
Elindult, kezében cipelve a hatalmas utazótáskát, mely két heti fáradsággal, izzadsággal volt tele.
Ahogy haladt az úton, csak úgy peregtek az élmények a szeme előtt, újra átélve azokat. De jó lesz otthon. Olyan sok minden történt ez alatt a két hét alatt, nem is tud majd mindent elmesélni anyunak.
Miután végig ment a főúton, ráfordult a kis utcára, ahol a négyemeletes ház állt, amelynek első emeletén laktak egy egyszobás lakásban.
De jó. Mindjárt otthon van.
Beért a kapun, felért az emeletre és becsöngetett. Semmi. Na még egyszer. Biztos hangosan szól a tévé vagy a rádió. Miért nem nyit már ajtót anyu? Hát nem hallja a csöngőt? Na jó. Akkor kopog. Semmi. Ezt se hallja.
Tíz percig kopogott és csöngetett, mire tudatosult benne, hogy üres a lakás, senki nem várja.
Akkor most mi lesz? Lakáskulcs nincs nála. A városban senkit nem ismer. Pedig anyu tudta, hogy mikor érkezik. Miért nincs itthon?
Már késő este volt. Tíz óra felé járhatott. Még ha lenne nála pénz, de nincs. Akkor esetleg kereshetne egy szállodát, ahol el lenne reggelig. De nem is hitte igazán, hogy ebben a kisvárosban lenne szálloda, vagy motel.
Most mi legyen? Egész éjjel nem ülhet a lépcsőházban! Elsüllyedne szégyenében a lakók előtt.
Hova mehetne? A park! Az túl sötét és valószínűleg így éjszaka nem is biztonságos.
Elmegy a rendőrségre. Ott biztos tudnak neki segíteni.
Most megint ballaghat ezzel a bazi nagy táskával. Továbbra sem értette, hol lehet anyu, amikor tudta, hogy ma érkezik. Azt is, hogy nincs nála lakáskulcs.
Végre. Itt a rendőrség. Hál' istennek világosság van. Két rendőr volt az őrsön, az egyik távozófélben. Két fiatalember.
Előadta a történetet, most érkezett külföldről, nincs nála kulcs és senki nincs otthon.
Mit tudnának tanácsolni. Nem úgy néztek ki, mint akik tanácsot szokta adni bárkinek is. Viszont feltűnően bámulták. Fiatal, csinos, szép lány egyedül éjnek évadján. Már bánta, hogy bejött.
Eszébe jutott, hogy elmehetne a húgához Pestre. De tudta, hogy az utolsó vonat már elment, a legközelebbi majd hajnalban jön valamikor.
Viszont a tíz kilométerre levő nagyvárosból van éjszakai járat is.
Megkérdezte a rendőröket, hogy átvinnék-e a nagyvárosba. Az egyik, aki már indulófélben volt, amikor ő érkezett, cinikusan megjegyezte, hogy ő odatart. Ha megfelel a motoros fuvar, akkor ő átviszi, bizonyos szolgáltatásért cserében.
Ok. Köszi. Majd megoldom. Viszlát. És már húzta is a csíkot kifelé, szélsebesen.
Elindult a vasútállomás felé. Most már nem csak magányosnak érezte magát, hanem félt is.
A kietlen utcán, egyszercsak meglátott valakit. Nem akart hinni a szemének.
Dülöngélve jött szembe vele az a fiú, aki nemsokára rá, ahogy ideköltöztek megtetszett neki. A huga ki is kezdett akkor a fiúval, nem sok sikerrel.
Részeg volt. De nem baj. Legalább egy ismerős arc. Megszólította. A fiú emlékezett rá.
Ittas volt, de rendes, nem hagyta magára. Együtt maradtak az éjszaka hátralévő részében.
Egymásba szerettek. És a hajnalban megérkezett az első pesti vonat.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 03-05-2008 @ 08:59 pm
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 03-05-2008 @ 09:06 pm)
Comment: Végre valami happy end.:))))))) Puszi: Andi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 03-05-2008 @ 09:10 pm)
Comment: Olvasmányosan írsz, a feszültséget is jól éreztetted, az egyetlen gondom az volt, hogy úgy fejezted be, mintha elfogyott volna a tinta. Zsupsz...:)))) Valahogy nagyon egycsapásra...:))) A végét kicsit kidolgoznám még a helyedben...:)))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: melissa (Ideje: 03-05-2008 @ 09:28 pm)
Comment: Andikám! Csak a Te kedvedért. :-) Puszillak. Irén |
|
|
|
|
| Hozzászóló: melissa (Ideje: 03-05-2008 @ 09:32 pm)
Comment: Annácska! Köszönöm a véleményedet. Egyetértek, de érdekes módon mindig így van vége az írásaimnak. Nem tudom miért, így jön ki. Valószínű azért - habár nem szeretném megmagyarázni a "bizonyítványomat" -, mert én már látom a következő részt. Ezek a kisnovellák, amiket ide felrakok, egy készülő regény fejezetei. Puszillak és még egyszer köszönöm.:-) Irén |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Julianna (Ideje: 03-07-2008 @ 12:47 pm)
Comment: A vége egészen jó. Nekem úgy tetszik az elbeszélés ahogy van. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: melissa (Ideje: 03-07-2008 @ 12:52 pm)
Comment: Julianna! Örülök, ha tetszik. :-) Puszi. Irén |
|
|
|
|
|
