Volt nékem egy elsőm, aki leánnyá lett Fodros ruhácskáján a finom babaillat Elszállt, múlt egébe elolvadva illant Ráncba fut a homlok, s emléket homály fed
Volt nékem az elsőm, leány, bizton tudom Ujjait megszámolni megszülve sem rest De óh, szülőt ma már körötte ne keress Elvesztett, s elhagyott, mint játékszert úton
Volt nékem egy elsőm? …talán nem is volt Talán álomban kaptam hátamra őt Nyargalni konyhán-szobán, s leverni fedőt Messze tűnik, mint messze van Győrtől Miskolc
Volt nékem az elsőm, első hévnek kincse Gyermekkorból, íme felnőttsorsba lépe Nem néz vissza legföljebb, ha fotóról a képe Ujja alá simul egy más ajtó kilincse
Volt nékem egy elsőm, neve Mirtusz-Csillag Mért’ nem maradhattál, mondd meg nékem, kérlek Olyan idilli, rügyet bontó szép emléknek Mondd hát, hol vagy, mikor este téged hívlak?
2008-03-05 |