Ahogy a tiszta ég megérinti tollam hegyét
S kitárja felettem nagy madár-szárnyait
Felkél sütni reggel, de betekintve elébb
Kibontja a harmatos, álomittas rózsafejet

Minden indulását ilyennek képzelem;
Ajkad viaszmáza révült csókod formázza
Melyet te adtál tűzben foganva énnekem
És most simogatva várlak, hogy felébredj

Csókkal lehelgetlek, hajtincseiddel játszom
S míg tejfehér karod pihéivel incselkedem
Az új Nap bizsergető, szelíd erejével átvon
Pillarebbenéseid közt hozzád is megérkezik

S bár gyönge zaj volt, kisvonat távol-füttye
Már felszusszan az elszenderedett robogás
Angyal-pálca suhint alá, aranyporrá tűnve
Sóhajtásodban olvad el, mint régmúlt állomás

Már kutatsz kezeiddel, reám mosolyogsz
Egy perc és óra csörren: kezdődik megint
Mielőtt a ma a tegnap elől magának eloroz
Tudod, hogy szemeid titokzatos drágakövek…?

2008-03-09