2009. okt. 31. szombat:

Furcsa itthon lenni. A szobám sem a régi. Már csak ágy meg szekrény van itt. Na, meg a régi gépem az asztalomon. Ezeket hagytam csak itt, amikor felköltöztem Pestre. Kedden találkoztam Emilivel. Elmeséltem neki mindent. Végre valaki megértett! Szerinte is jobb, ha hagyom a fenébe Tomit. Akivel ennyi gond van, meg sem érdemel engem!
Ma este tesómmal és Emivel megyünk ki pizzázni. Aztán lehet, hogy Bayle's. Emili és Magdi is jönnek oda. Jó volna olyat bulizni, mint régen!:)
Holnap megyünk mamához, aztán a temetőbe. És hétfőn visszamegyek Pestre. Rájöttem, hogy nem szabad elmenekülnöm a gondok elől. Régen nem voltam ilyen! De mióta a fenekem alatt kocsi van, azóta ha bekattan nálam valami, már száguldok is el! Ez pedig hosszú távon nem megoldás. Egyébként is, vár a munka. Azzal azt hiszem, lefogalhatom magamat!
Tibi írt sms-t. Tomi nem jön karácsonykor. Szuper. Végre egy jó hír. Jah, Lili felmondott. Ez sem rossz hír. De már csak ezért is vissza kell mennem, mert új embert kell felvennem a helyére. Remélem, olyan lesz, aki nem fog hátbaszúrni! Egy nagyon fontos kikőtésem lesz: férfi legyen! Mindenből tanul az ember. Ha férfit veszek fel, az reményeim szerint nem fogja lenyúlni, akit szeretek. Uhh, akkor fontos, hogy hetero legyen:).
Megyek, anya szólt, hogy ebéd van. Csáó!

2009. november 2. hétfő:

Újra kedves kis Harry Potter-es irodámban:)
Kicsit jobb kedvem lett. Irtózatos bulit csaptunk Emiliékkel szombaton! Rengeteget ittunk, még töbet táncoltunk! Jó volt kicsit elfelejteni minden gondomat.
Tesóm és Emi pedig eljegyezték egymást! Jövő nyáron esküvő! Most kicsit boldog vagyok. Jó érzés, hogy a barátaimra és a családomra számíthatok!
Most Emili is boldog párkapcsolatban él. Magdiról nem is beszélve. De nem baj. Kellemes, csajos estét csaptunk!:) Pont, mint anno, mikor még ott laktam. Annyi megbeszélnivalónk volt! Magdinak is meséltem Tomiról. Véleménye detto, mint Emilié. Oké, csajok, köszi, hogy mellettem álltok!:))
Hajnali ötig partyztunk.Ez kellett nekem. Önbizalmam is visszatért kicsit. Udvarolgatott nekem egy srác. Mit ad isten, Tominak hívták... De nem nagyon hagytam magamat. Pár szemezés történt és néhány kétértelmű megjegyzést elejtettünk, aztán csá. Vagyis kicsit flörtöltem:) Nem is baj, rámfért. Végülis fogalmam sincs, hogy mi történt Tomi és Lili között akkor este, vagy azóta. Tibi konokul hallgat, pedig egyszer rákérdeztem. Azt mondta, nem tudja, de láttam a szemén, hogy füllentett. Nem gond. Titkolózzon csak. Megteheti, az ő haverja, nem az enyém. És nem is hiszem, hogy valaha még közöm lesz ehhez a sráchoz! Én nem kérek belőle.
De közben majd megőrülök! Hiányzik! A csókja, az ölelése... Minden! Annyira szeretném őt utálni azért, amit tett!! Egy picit kellett volna türelmesebbnek lennie! Kibírhatta volna igazán! Én mennyit vártam rá anno?! Szeretem őt, szerelmes vagyok, de nagyon. És tudom, hogy nem leszek képes elfejteni őt. Jöhet már bárki! Mélyen belopta magát a szívembe. Fogalmam sincs, hogy mivel fogott meg ennyire! Hogy gyakorlatilag évek óta másra sem tudok gondolni, csak rá! És mindannyiszor, mikor azt hiszem, na most végre, igen, talán...
Ezt meséltem Szaszának. Akkor nem hitt nekem. Tegnap este beszéltünk telefonon. Tudni akarta, hogy mi történt velem. Hát elmeséltem. Úgy tűnt, ő tényleg nem tudja, mi történt Tomi és Lili között. Azt állította, hogy azóta nem is látta Tomit. Hurrá!
Lehet, hogy már sosem tudom meg, mi volt ez az egész és miért történt. Talán a sors keze. Figyelmeztetés. Hogy ennek nincs értelme. Olyanra vágynom, aki csak fájdalmat okoz nekem. Majd túlélem ezt is. Annyiszor túléltem már.
Még keresnem kell új munkatársat is. Ez a 2. legrosszabb az egészben. Holnap lesznek az elbeszélgetések. Hát, drukkoljatok, hogy találjak megfelelő embert.
Na,csáó!

2009. nov. 6. péntek:

Nem is volt ez olyan nehéz. Még jó, hogy az évek során megtanultam a megérzéseimre hallgatni. Bár többször is bejöhetne a dolog...
Az új munkatársunk Lénárd. Egy komoly, felelősségteljes srác, aki érti a dolgát. Egyenlőre nem lopta be magát a szívembe, nekem ő enyhén... Hm, mindegy, lényeg, hogy érdekes egyéniség. És hála a jó égnek, abszolúte nem az esetem! Ja, és hetero a drága :).
Tibivel továbbra is kerüljük a Tomi és Lili témát. Végülis kénytelen elfogadni a döntéseimet, én vagyok a főnök :).
Most úgy érzem, kicsit üres az életem. Talán kezdek belefáradni a dolgokba. A munka nem lelkesít. De legalább már készen vagyok a tervezettel... A karácsonyi ünnepség szervezését szinte teljesen átadtam Lénárdnak. Nem tudom, lesz-e egyáltalán kedvem ehhez az egészhez.
Lehet, hogy beszélnem kéne Tomival és tisztázni a dolgokat?? Azt hiszem, egy beszélgetést megérne a dolog...

Felhívtam. Este átjön hozzám vacsizni. Nem akartam nyílvános helyen találkozni. És nyugodt körülményekre vágytam.
Erre kíváncsi leszek.
Tudom, hogy mostanában megint keveset írok. De valahogy magamba fordultam. Talán érthető is azok után, amik velem történtek. Szereztem egy barátot, majd el is vesztettem. Felbukkant a régi nagy szerelmem, majd el is tűnt...
Emésztgetem a dolgokat. Most pedig megyek haza, és készülődök az estére. Más dolgom most úgy sincsen.

2009. nov. 7. szombat:

Az este egész jól sikerült. Még az évekkel ezelőtti dolgokról is beszéltünk... Le is írom az egészet, amennyire emlékszek rá.
"- Sajnálom ezt a Lilis dolgot. Olyan aranyosnak tűnt. És mi tagadás, vonzónak találtam...-kezdte Tomi miután megvacsiztunk.
- Mi történt köztetek?-kérdeztem rá kerek perec. Látszott, hogy a kérdés kényelmetlenül érinti.
- Smároltunk.- vallotta be.- De nem éreztem semmit! -mondta egyből, mikor meglátta eltorzult és kétkedő arcomat. - Akkor döbbentem rá, hogy nekem nem ő kell! Csakis te! De addigra eltűntél!
- Mázlid, hogy nem láttam a csókot. Elérted volna nálam, hogy egy életre végezzek veled. Így is alig hiszem el, hogy adok még egy esélyt neked... Egy marha vagyok, egy őrülten szerelmes marha... És félek, hogy megbánom. De egyet biztosra vehetsz: ez a legultolsó esély!
- Értem. Tudom, hogy nehéz volt ezt a döntést meghoznod. Én csak sejthetem, hogy mit éltél át. De emlékszel, amikor azért a srácért dobtál?
- Ne is emlegesd, meg tudnám ölni magamat miatta még most is! Oké, azt én szúrtam el. De nem tudtam...mit tegyek. Rád vágytam hetek, sőt hónapok óta! Csak téged akartalak! És megzavart, hogy vannak még srácok, akik érzéseket keltenek bennem. Az volt a baj, hogy összekevertem a fellángolást a szerelemmel. Márkkal nem tudtam boldog lenni. Kb. két hét után elillant az a pici láng is, és már csak kínlódtam mellette. Közben nem tudtalak elfelejteni téged... Rád vágytam, de nem lehettem veled... És rájöttem, hogy az én hibám volt. Féltem. Megijedtem az érzéseimtől. Tudod, már sokszor éreztem magamat szerelmesnek, de amit irántad éreztem, az számomra ismeretlen érzés volt. Rá kellett jönnöm, hogy ennél igazibb érzés nincs a világon. Téged szeretlek azóta is. Bandival csak el akartalak felejteni. Azt hittem, hogy csak egy éjszakára kellettem neked...
- Édes drágám! Úgy szégyellem magamat, hogy akkor eltűntem! Az után, hogy találkoztunk, madarat lehetett volna velem fogatni! Boldog voltam, nagyon. És vakmerő lettem. A következő hétvégén versenyem volt. Olyat tettem, amit máskor sosem tennék. Józan ésszel nem! De csak rád tudtam gondolni, már nem voltam ura önmagamnak. És emiatt elvesztettem az uralmat a kocsi felett is. Kétoldali bordatörés, bal kar, jobb láb, hajszál híján csigolya... A kórházi ágyon fekve többször is eszembe jutott, hogy felhívlak. De nem akartalak megijeszteni. És azt sem akartam, hogy sajnálj. Lebőgtem, és nem szerettem volna, hogy így láss. Ahelyett, hogy bizonyítottam volna rátermettségemet, majdnem meghaltam egy hülyeség miatt. Önző voltam, mert nem gondoltam bele, hogy te közben szenvedsz és rosszakat hiszel rólam. Azt szerettem volna, ha egészségesen látsz és nem úgy lerobbanva. Aztán közölted, hogy van valakid...
- Mit tehettem volna? Amikor semmit sem tudtam rólad! Legalább az sms-eimre válaszolhattál volna!
- Nem voltam rá képes.
- Mert egy barom vagy! -ugrottam fel, majd elkezdtem járkálni. - A mai napig kiráz a hideg... Bandival ültünk a pizzázóban, megszólal a telefonom... Ismerős szám, ismerő hang, valahonnan Pestről... Majdnem leestem a székről!! Aztán közölted, hogy baleseted volt... Alig élted túl...
- Tudom, benyögted, hogy a halálomról biztos hamarabb értesültél volna...
- Hát már ne is haragudj, de totál igaz!! Egy hétig sírtam, aztán Bandit otthagytam... Ő megütött... Akkor azt mondtam, egy életre elegem volt a pasikból! Nem is volt senkim azóta. Komolyan!- mondtam, mert Tomi olyan "ezt nem hiszem" fejet vágott.
- Szóval senkid. És én?
- Te ne idegesíts! - erre rágyújtottam. - Te valaki vagy és voltál és...lehetsz. Feljöttem Pestre, miután kaptam ezt a lehetőséget... A fene se gondolta, hogy a legjobb barátoddal fogok együtt dolgozni...
- Aki pont az én törzshelyemre jár :). Én azt hittem, amikor megláttalak, hogy direkt jöttél Tibivel, mert remélted, hogy ott leszek. De aztán úgy viselkedtél, mintha...
- Szerinted mindenre emlékeznem kellett volna? Ismerősnek találtam a helyet valahonnan, de aztán azt gondoltam, hogy biztos csak álmodtam róla... - ültem mellé.
- Hát igen, az Álomvilág:)
- Ne gonoszkodj!"- mire megölelt. Ez hiányzott már nekem. Csak ültem a karjai közt és nem akartam gondolni semmire. Se a múltra, se a jövőre. Akkor és ott csak az érdekelt, hogy minél szorosabban bújhassak hozzá. Beszívtam jellegzetes Tomi illatát... Majd felnéztem rá, egyenesen a szemébe. A gyönyörű barna szemeibe... Ő is rámnézett... Elvesztünk egymás tekintetében... Tudtam, hogy mi fog következni... És már hunytam is le a szemem...