| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
búcsúbáj Ideje:: 03-14-2008 @ 11:18 pm |
|
|
|
|
Csendben vártam a fülkagylómban keringőző hegedűt festő sarlatánt. Bábozott az elhagyott esernyőkkel és a nyelükre tapadt szerelmeket fűzte össze a csuklóján. Szerencsére hagynak kisbetűvel nevetni, halkan a magánosságból, a mindent fel és le magasból, persze mesterséges intelligencia és szubszonikus napszél nélkül. A zsebemből. No nem mintha hallanád, ahogy egy magába roskadt utca kövein csókoló lépteim is csupán esőcseppnek színezik szemem. Ha nem fordítva, mint akkor, monszunidőn.
Jó a megvilágítás, piramist játszik a napközis óvodáshad. Persze nevetsz, mikor meglátod a manga elődjét, meg ahogy napernyőkkel halakat fűznek a felhők nyílásaiba. No nem sírni, csak szivárványt hajtani a pikkelyekből, szigorúan sushi. Villámot varrok a farzsebembe és apró - valentin nap eldobott - szíveket söprök egy homokórába. A szerelemnek mindjárt vége. Én nem vagyok képes negyvenezer remekműre. Szökőnapon még összedörgölhetjük az orrunkat, de nem ígérem, hogy hangjegyek hullanak a fülemből.
Korábban biztonsági őrt játszottam a Horn fokon és széllel kevertem a paradicsom illatát, amúgy búcsúbájból. Fejemen lámpaernyőt hordtam narancslevéllel és összekócoltam a cipőfűzőmet. Mára azonban megértettem a félhajú művészetét és virágcsokrokat húzok a lottón. Ön nyert, mármint egy kézfogást a tükörből, ha belenyúl. Kérem. Ébresztő! Egy kislány mosolyog és a tiarám bugyrában egy üveg burgundi lapul, maga az illúzió, egy pakli kártya, síkba fejtett képekkel meg a fogaim között.
Mi lesz az erdőben labirintusba futó rettegésből, mikor a város már alszik, s fél lábon könnyebb az összeesküvés. Az árnyékom is magamra hagyott és a csatornafedelek mezítlábérintést kótyavetyélnek. Nem férek el két karneválra készülő alma közt, fagolyót zárnak a csizmám talpába, esőerdőnek lennék szabad, mint tavasszal a felhőszakadás. Profilból lesem meg a cigarettámat s élvezem amint elreng magam alatt a hajópadló. Csak levegőt veszek az óceánból, míg meglátom a városod.
Vérző, zuhanó árnyak fordulnak felém egy toronyóra szegletén, majd átnéznek a szemüvegeden. Talán félelemből húzom a keserűt. Olykor elfogy az erőm, lábat növesztek egy tojásnak, a mindenség mindeggyé válik, s lám, kebled sem takargatod már egy macskával, hátad megett hőerőmű füstje lapul és úriemberként kiált halált a szomjúhozókra. Nem volt többé maradásom. Megépült a lánghíd a szomorúság felett, a vágyaimat lehúztam a vécén, villanykörtéket dugok a lábujjaim közé és a szénaboglyák szétmarcangolják elhagyott álmaim. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 03-14-2008 @ 11:19 pm
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 03-15-2008 @ 10:06 am)
Comment: az a vicc, hogy egy kukkot sem értek belőle, és mégis újra és újra olvasom. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: ovobacsi (Ideje: 03-15-2008 @ 10:21 am)
Comment: te a fejedben elfekvő, persze nem elfekvő, inkább kavargó-keringő képeket egyből a képernyőre vagy képes kivetíteni? ámulok! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: csippcsupp (Ideje: 03-15-2008 @ 11:16 am)
Comment: szemilla: ugyanmár...én sem értek ezer mindent...node ezt az irkát nem is kell érteni...
ovobacsi: örülök ha láttatok:) |
|
|
|
|
|
