A férfi felbukkant, a nő futott. Felmérte, hogy meddig jutott. Mindenhol látta, lehelletét Érezte, arcán úgy kente szét.
A férfi megjelent, a nő remegett. A keze lendült, de lába gyökér. A férfi ujjongott: ez lesz a sora. Nem készül itt már családi vacsora!
A nő megmozdult. Lassan, mintha félne. Alkarja lendült, de nem ölelésre. A férfi ugrott, meglepetten onnan -Megzavart rabló mikor sárba pottyan.
Az árok szélén, hol már nem nő virág -Lekaszálták a közhasznú munkások- A férfi sáros ruháját letörölve Újra felállt: munkához látott.
A rabló álnok. A tolvaj ravasz. -A nő védekezőn kinyújtja kezét-. A férfi reméli: van még lehetőség. Saját testét eresztve szerteszét.
Kiterjedt testből vérző a folyam: Átkozó szavak, s porba hullanak. Felbomlik újra az évek gombolyagja, Rájuk tekeredve gurul majd tova.
Áll a férfi, mint a cövek: meredten. A szépségből nem jutott neki. Nagyot kiált, megfordul legottan, Utoldó garasát a fogához veri.
|