Hajnalba merül el miriádnyi csillag
Amíg nyitogatja veres szemét az ég
Sejtelmes álmokra újabb reggel virrad
Feljebb kúszik a Hold, akár egy szép nyakék

Már megindult útjára, üresen jár, döcög
Messze csönget az első, forduló villamos
A házmester felé biccentve köszönök
Ki kukát húzva útra csikket szív és tapos

Még nem illant teljesen el, a tegnap itt motoz
Fáradt árny'i kuszán, mormolva legyeznek
A fáról a föld ölébe hull egy piciny toboz
Lábnyomát otthagyta a pár: nagyon szerettek

Nem volt szükség nekik szem- és fültanukra
Úgy lettek egymásé, mint lel koldusra kabát
Szerelem csókoló ajkain elaludva
Feledve a magány zokogó bánatát

S a kis toboz is, alszik, nem bántja semmi sem
Íme marad vala csendes emlék-jelnek
Avaros illatát a ma éjbe átviszem
S csak nézem, ahogy a Hold az égre ismét felmegy

2008-03-18