Tavaszi szellő lágy ölelő karjában, Szívom illatát a ragyogó napsugárnak. Arcomat boldogan a fény felé fordítom… S szívem harangját, megkondítom.
Mert éled a természet, zöldülni óhajt az ág Bújik már kertemben minden kis virág. Fejét a bókolót, előttem meghajtva, Szemérmes bimbóját már nem takarja.
Rigónak dalára nyújtózik a szára, Reggeli szellőnek kecses táncát várja. Lehajolok, ajkamat mosolyom díszíti Mit látok! Kiáltok…. Nini.
Egy katica! Megült a nyújtózó száron Álmos még szegény, röptét hiába várom…. Tavaszi zsongásnál nincs szebb a világon Ugye Te is érzed, drága virágom?
Tavasz illatát hozza szobámba a szellő, Az égbolton már táncot jár a gomolyfelhő Rigó dalolva cikázik a fenyőfák között Kertembe a tavasz, reggel beköltözött.
|