Hogy vágyok utánad Léthé lágy vizére,
hagyni a létem, a világból tűnni végre,
mert nyugtalan lelkem szüntelen téged érez,
siratlak, de végül minden Istené lesz.
Már örökké szeretlek, mint habját a part,
ahogy a végtelen tengerben összetart,
mégis úgy marják egymást halálra,
miként haldokló arcát a puha párna.

Istenünk, Te magasztos egység,
felettünk ég és néma hegység,
hozzád nem jut el semmi lárma,
fájó életem neked ajánlom
vedd vissza s hadd menjek utána