AngyaliAndi & Baggio011

Vendetta 5.

Másnap estefelé egy mikrobusz haladt Németországon keresztül a holland határ irányába. Az utasok telis tele fegyverekkel, és a szállítmány sem volt akármi. Néhány száz kilogramm kokain Budapestről Hollandiába. Boros Richárd elégedetten nyugtázta az úton, hogy öccse kimaradt a buliból. A kis pöcsnek most főhet a feje, hogy az apjuk Richárdot választotta. A férfi arcán szemernyi nyoma sem volt idegeskedésnek, ahogy közeledtek a határ felé. Pedig mindössze négyen voltak. Tóni, Petya, Lupi a sofőr és maga Boros.
A feszült csendet Tóni törte meg, a tőle megszokott életunt nyugodtsággal. Még így sem volt intenzívebb a hangulat, hogy Richárd-dal a testőrök és bérgyilkosok zöme "haveri" viszonyban volt. Minél kegyetlenebb, minél brutálisabb volt egy "alkalmazott", azt annál jobban kedvelte.
- Közeledik a határ, főnök...- tájékoztatta Tóni.
- És? -értetlenkedett nagyképűen.
- Csak arra gondoltam, nem ártana, ha...
- Tóni, fejezd be!- vágott közbe- Nem azért fizetlek, hogy gondolkodj, hanem azért, hogy felfogd a felém röpködő esetleges golyókat, érted? Majd én gondolkozom, te csak kussolj. Kibaszott nagy mázlista vagy, hogy feláldozhatod értem az életed, tudod-e?- nevetett.
- Persze, azt tudom - válaszolt érdekes stílusban a hústorony.
- Nem értem, mitől vagytok beszarva? A határon nem időzünk többet öt percnél. Ramszesz és a fater már lezsírozott mindent. Figyeljetek fiúk, ezt a balhét véghez visszük. Én baromi jól járok, de ti sem lesztek elhanyagolva. Sikeresen leszállítjuk a cuccot, és hazajövünk. Kaptok egy kis plusz prémiumot, megígérem. Ha ez a balhé zűrök nélkül megy le, akkor apám minden egyes komoly ügyet rám fog bízni. Jegyezzétek meg, amíg élek nektek nem kell az álláshirdetéseket böngészni. Jól mondom, Petya?
- Kurva jól mondod Ricsikém!- fakadt ki örömében.
- Ez a beszéd!- elégedetten vette tudomásul. Tóni csak nagyokat hallgatott mindeközben.
- Két perc, és a határnál vagyunk- szólalt meg Lupi.
- Fasza! Jól van, Lupikám. Te is tökös gyerek vagy. Ma este Amszterdamban kurvázunk! Mindenkinek fizetek egy csinos kis pipit!- adakozott.
Már csak néhány méternyire lehettek az ellenőrző ponttól, ill. a holland földtől. Érdekes látványt nyújtott a határ. Egyetlen autó sem várakozott sehol, csak a fegyveres német határőrök sokasága álldogált és dohányzott.
- Richárd, valami nem stimmel!- kezdett aggódni Lupi- Túlságosan is kihalt az egész szarság. Valami bűzlik.
- Nyugi van!- csitította- Bizonyára túlságosan jól lett megszervezve a dolog, hogy még sorba se kelljen állnunk. Amúgy meg mit vártál?! Éjjel egy óra van baszd meg! Ne sokkoljatok basszátok meg, ne sokkoljatok!- fakadt ki- Mindenki kussoljon, Petya, Tóni! Fegyvereket kibiztosítani- adta ki az utasítást. Ő maga sem tudta eldönteni, vajon emberei beszari hozzáállása, vagy inkább a valóban gyanús határ dühítette-e fel.
Szépen lassan a sorompóhoz gurultak. Azonnal négy határőr is körbevette a gyanús autót, a még gyanúsabb utasokkal. Lupi leengedte az ablakot, majd németül próbált szót érteni velük. Kisebb tanakodás, vitatkozás után Richárd felé fordult:
- Azt akarják, hogy megmutassuk a szállítmányt.
- Mi a faszt ugatsz nekem?! - teremtette le a sofőrt.
- Azt akarják, hogy nyissuk ki az ajtót!- vágott vissza bátran.
- Mondd meg nekik, hogy minden le van rendezve, félreértés az egész- ekkor már Boros is idegeskedni kezdett. Lupi újra beszédbe elegyedett a határőrökkel, de azok még erőszakosabban adtak hangot akaratuknak.
Richárd látta, hogy nem alakulnak jól a dolgok. Benyúlt kabátja alá, és óvatosan kibiztosította fegyverét.
- Nem engednek át! Ki kell nyitnunk a kurva ajtót nekik!- idegeskedett Lupi.
- Ó, értem... - vigyorodott el Richárd. Ekkor közelebb hajolt sofőrjéhez, és így szólt halkan:
- Makogj nekik még valamit, aztán taposs bele a gázba.
- Előre, vagy hátra?- jött a szellemes, de annál komolyabb kérdés.
- Hátra te eszement barom! Ha átmegyünk Hollandiába, ott végünk van! Innen még talán haza menekülhetünk... Gyerünk, tedd amit mondtam!
Lupi az őt irányító határőr felé fordult, majd kedvesen elmosolyodott. Mondott neki még valamit németül, de ezt már senki nem érthette. Úgy tett, mintha ki akarna szállni a kocsiból, a biztonsági övét babrálta. Mikor már úgy tűnt a határőröknek, hogy megadják magukat, ők is elégedetten meghátráltak. A drogszállítmány sofőrje csak ezt a pillanatot várta. Ekkor hirtelen hátramenetbe kapcsolta autóját, és tövig nyomta a gázpedált. Hatásosnak bizonyult a megtévesztés, a németeknek nem esett le azonnal a tantusz. Amikor azonban igen, azonnal tüzet nyitottak a járműre:
- Lőjetek már a kurva életbe, nem halljátok!- üvöltött Boros a hátul ülő Tóninak, és Petyának. Nekik sem kellett ennél több, azonnal tüzelni kezdtek az ellenőrző pont irányába. Sokat nem láthattak belőle, mert egyre gyorsabban távolodtak tőle.
- Fordulj már meg te barom! Fordulj meg!- üvöltött Richárd. Ebben a percben megreccsent a szélvédő, és Lupi teste minden ízében megremegett.
- Eltaláltak, el...ta...láltak... főnök...segíts - hangzott fájdalommal teli kérése a sofőrnek. Szépen lassan az irányítást is elvesztette az autó fölött. Kezei lassan elhagyták a kormányt, lába lecsúszott a gázpedálról, de még élt. Egyikük sem látta, merre tart az irányítását elvesztő autó, csak a lőszerek koppanásai hallatszottak. Szerencséjük volt, hogy a kereket nem sikerült eltalálniuk a határőröknek. Bár az is csoda volt, ha egy-egy lövedék célba ért, a látási viszonyok ugyanis eléggé korlátozottak voltak.
- Segítsetek...könyö... - akadozott Lupi hangja.
Ekkor Richárd jobb kezével megmarkolta a kormányt, a ballal pedig kinyitotta a vezető felőli ajtót.
- Ezt elbasztad Lupi!- üvöltötte, majd nemes egyszerűséggel fejbe lőtte. A magatehetetlen testet kilökte az autóból, és nagy nehézségek árán átült a helyére. Újra irányítás alatt volt az autó. Csikorgó kerekekkel megfordult, majd tövig nyomta a gázt. Lassan, de biztosan távolodni kezdtek a határtól, magukra hagyva a döbbent határőröket...