AngyaliAndi & Baggio011

Vendetta 6.

Mercédesz hallotta csörögni a telefonját. Tudta, hogy a férje hívja, de nem vette fel a kagylót. Hadd följön csak a levében az a kegyetlen állat. Akkor, mikor agyba- főbe veri, nem gondolkozik, csak utána. Mindig csak utána. S persze, majd érkeznek az ajándékok, a csokor virág, és azt hiszi, ezzel minden el van intézve.
Elkezdett pakolni a kikészített táskákba. Eldöntötte, el fogja hagyni. Mennie kell, mert ennek sok értelme nincs már. Nem tudnak együtt élni, nem tiszteli őt Attila, nem szereti, épp, hogy csak megtűri maga mellett.

Dobai nyomozó a ház előtt parkolt le. Nem akarta titkolni jelenlétét, tudta, hogy Boros Attila még jó darabig nem kerül elő, és különben is, az emberei rajta tartották a szemüket.
Nem tudta, miért jött most ide. Kíváncsi volt, hogy él, milyen helyen, milyen házban, kivel…


Mercédesz összepakolta kisfia legszükségesebb holmiját, ruháit, játékait, kis kedvencét, a kopasz bohócot is. Csak pár napra elegendőt, nem akar nagy csomagot magával vinni a barátnőjéhez. De jó, hogy ezt a lányt Attila nem ismeri. Tökéletes menedék lesz, amíg el nem dönti, mihez is kezdjen az életével. Nem fog ott rátalálni, abban biztos lehet. Isten háta mögötti apró kis falucska, a Mecsek legeldugottabb völgyében…
Hátul, a konyha mögött osont le a garázsba, a csomaggal, ne hallja Ica néni, készül valahová. Higgye csak azt, a megszokott reggeli rutin zajlik körülötte. Kristóf óvodába készül, ő fodrászhoz, vásárolgatni… Talán így lesz egy fél nap előnyük, mire a férje rájön, szökik.

A nyomozó mozgásra lett figyelmes. Nyílt a garázsajtó, és egy kis Toyota terepjáró tolatott ki rajta, majd megállt a feljárón. A kormány mögül egy gyönyörű, fekete hajú, magas nő szállt ki, majd sietve bement a bejárati ajtón.
Krisztián még soha életében nem látott ilyen szép asszonyt. Légies, könnyű járásával úszott a levegőben. Tehát ő a felesége.
Ekkor újra kinyílt a bejárati ajtó, és az asszony egy pici, szőke kisfiút vezetett kézen fogva az autó felé. Egy pillanatra felnézett, és Krisztián ekkor látta meg az iszonyú sérüléseket az arcán. Nem takarta teljesen a napszemüveg, és a gondos smink sem tudta teljesen elfedni a brutális ütések nyomait.
A férfi keze ökölbe szorult a kormányon. Ez egy rohadt vadállat! Hogy képes így megverni a feleségét?
Ekkor kigördült az utcára a nő autója, Dobai pedig ösztönösen indított, s utána kanyarodott. 

Mercédesz lassan haladt a városi forgalomban. Egyre idegesebben dobolt ujjaival a kormányon. Még szerencse, hogy Kristóf elaludt, hosszú útnak néznek elébe.
Telefonja megint megszólalt táskája zsebében. Ha Attila az, nem veszi fel.
Nem ő volt. Klári kereste, elindultak- e már, nagyon aggódik miattuk. Szegény. Ameddig ott lesznek, nem lehet majd neki sem egy nyugodt pillanata.
Teljesen elbambult, alig vette észre, hogy a lámpa a kereszteződésben már a sárgáról a pirosra váltott. Fékezni nem volt ideje, így a gázra lépett, és átslisszolt a tilosban. Ahogy a visszapillantóba nézett, azt vette észre, a mögötte lévő autó is áthajtott még, és szorosan jön utána. Nem látta a sofőr arcát. Az kicsit megnyugtatta, hogy nem olyan autó, amibe a férje, vagy Richárd szokta ültetni a gorilláit. Á, csak egy siető valaki. Nem kell félni.

Krisztián alig tudott a nővel lépést tartani. Vajon hová megy ilyen tempóval, ráadásul kifelé a városból? Nem akarta, hogy kiszúrják, de nem is volt miért titkolóznia. Attila feleségével is akart beszélni, talán ő ismerte azt a kis kölyköt, akit a rakparton találtak.
Hirtelen arra lett figyelmes, hogy az előtte lévő autó ablakát leengedik, és egy apró tárgyat hajítanak ki rajta. Sajnos nem volt elég ügyes, nem tudta kikerülni, így az teljes erőből vágódott a szélvédője közepébe. Átlyukasztotta, de szerencsére, nem futott szét az üveg, és az a valami az ülésen landolt. Krisztián tátott szájjal nézte egy darabig. Ilyen szerencséje nem lehet.

Megint csörgött Mercédesz telefonja, most már a férje kereste. Megint nem vette fel, egyre nagyobb sebességgel próbált haladni a reggeli forgalomban.
Pont előzésbe akart kezdeni, mikor belévillant a félelem. A telefon. Az a kurva telefon. Hát abban GPS van. A legdrágább, legmodernebb… a legveszélyesebb.
Nem teketóriázott sokat, leengedte az ablakot, és kivágta a telefont az útra.


Krisztián majd két órát vezetett már a nő mögött, mikor végre azt látta, hogy megáll egy benzinkútnál. Gyorsan tankolt ő is, lehet, még egyszer ennyit kell mennie.
Mikor a nő beállt a sorba a pénztárhoz, mögé állt ő is.
Érezte a haja illatát, érezte a feszültségét, és ahogy picit oldalra hajtotta a fejét, látta a könnyeket a szemében.
Valahogy az az érzése támadt, meg kell védenie, az egész világgal szembe fog szállni, csak ne lássa még egyszer ilyen szomorú, meggyötörtnek ezeket, a szemeket.
A nő már nyitotta a terepjáró ajtaját, amikor mögé ért.


Mercédesz csak egy tétova érintést érzett a vállán. Riadtan megfordult, és egy idegen férfi állt előtte, akit még életében nem látott. Nem tudott megszólalni, a férfi olyan meredten nézett rá, hogy elakadt a szava. Először a szemeitől nyugodott meg. Érezte, ezek a szemek nem bántani akarják. A férfi keze még mindig a vállán nyugodott, majd elindult felfelé, az arca irányába. Lassan, óvatosan levette a napszemüvegét.

Ahogy Krisztián meglátta a nő sérüléseit, iszonyú harag öntötte el. A szeme környéke sötétlilára volt színeződve, és a duplájára dagadt. Óvatosan megérintette. A nő felszisszent, de nem kapta el a fejét. Tekintetét nem vette le Krisztiánról.
- Segítek. Hadd segítsek- szólalt meg halkan- tudok segíteni.
Mercédesz bánatosan megrázta a fejét.
- Nem. Nem tud. Mennem kell.
- De tudok. Követtem magát.
Mercédesz megtorpant, rémültem meredt a férfire.